Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén
tői pedig hatban állapították meg létszámukat. 1630 után legtöbbször a plébános is a kanonokok közül való. A plébánosnak mindig egy káplán segédkezett a pasztorációban, 1796-tól pedig legtöbbször két káplánja van. Ezenkívül 1630-tól itt vannak a franciskánusok, 1638-tól pedig a domonkosrendiek atyái is. Tehát az aránylag kis város jól el volt látva lelki munkásokkal. Mint legrégibb tanút a rendiek pasztorációja mellett a római Szent Izidor kollégium kódexét217 idézem 1647-ből: A városi (szombathelyi) nép buzgó, a szentmise áldozatra az egyes napokon, és mikor szentbeszéd van, azok is úgy a városból, mint a falvakból nagy tömegben jönnek össze. A kódexnek eme mondata fényesen bizonyítja az 1630-ban újra visszatelepített ferencesek templomának látogatottságát a városi polgárság részéről. Sőt a vidék ideözönlésnek körvonalai is kezdenek kibontakozni. Pedig a vidék népe nemrég még más hitvalláson állt, de a kiszálló ferencesek révén tömegesen tért vissza a katolikus hitre. Lekötötte és vonzotta a város hívőseregét a franciskánusok által tartott szentbeszéd. A koldulórendek, így a ferencesek is a világi papságétól különböző prédikálási módszert követtek. A ferences szentbeszédek főleg egyszerűségükkel, nyíltságukkal, közvetlenségükkel, praktikus vonatkozású és bátor hangú beszédmodorukkal hatottak a hallgatókra. Szombathelyi vonatkozásban egyénenként különben többé-kevésbé módosult ez a jelleg. Pl. másképp beszélt egy P. Angster Jeromos (1739-1781), aki a szombathelyi gimnázium tanára és igazgatója is volt, s aki a szónoklattant és verstant adta elő, valószínűleg klasszikus veretű és választékos nyelvezetű beszédeket mondott. Máskép hatott egy P. Gegő Nicefor (1805-1844) erdélyi származású és temperamentumos szónok, aki zengzetes magyarsággal közvetítette az Úr igéjét a lelkekhez. Róla már pesti szónok korából olvassuk: kevésbe múlt, hogy szent beszédei tüntetésszerű hatással nem fogadtattak.218 Itt Szombathelyen is ragyogtatta szónoki tehetségét: fellépése hódítás volt. Szűk volt az Egyház a mind nagyobb számban sereglők befogadására.219 Milyen megrázó hatású lehetett P. Saárváry István (1730-1784) prédikációja Krisztus kínszenvedéséről, mert három évig (1763-1766) maga is Jeruzsálemben, Krisztus passiós története helyén élt és tartózkodott. Bizonyos, a ferencrendiek egyik pasztorációs hatása lelkiséget lehelő és az isteni igazságokat lelkesülő módon előadott szónoklataikban lelki magyarázatát. Az csak természetes, hogy magyar nyelven prédikálnak. Szombathelynek törzslakossága a legrégibb időtől fogva magyar. Az itteni kolostornak tevékenysége az atyák munkamegosztása alapján állott. Mindenki nem lehetett szónok. Csak akit a rendtartományi tanács és a provinciális erre kijelölt. Voltak gvárdiánok, vikáriusok, lektorok, egyesületek vezetői, gyóntatok, kolostori tanácsosok, orgonisták stb. De voltak kijelölt hitszónokok is. Szombathelyen már 1677-től 217 SZIK 1646 66. p.; A kódexet 1647-ben P. Folnay Bernandin provinciális (1646-1648) alatt küldték Rómába. 218 EME 1870 Vili. köt. 596-597. p. 219 EME 1870 VIII. köt. 596-597. p. 117
