Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén Háttér Régi latin közmondás járja az egyes szerzetek alapítóiról: Benedictus in montibus, Bernardus in vallibus, Norbertus in paludibus, Franciscus in oppidis. Vagyis: Benedek hegyeken, Bemát völgyekben, Norbert mocsaras helyeken, Ferenc városokban. Pusztán ez az egy kifejezés: Ferenc a városokban, rámutat rendjének leíkipásztori jellegére. Csak megtérés kezdetén és szinte kísértéskép kereste a magányos helyeket, de később, amidőn felismerte elhivatottságát, vagyis a lelkek megmentésének szent ügyét, akkor már nem vonult el a hegyekbe, nem kereste a rengetegek ölén elterülő magányos völgyeket és nem fáradozott azon, hogy a posványokat és mocsarakat kiszárítsa, hanem úgy maga, mint szerzetének tagjai elvegyültek a települések lakói közé, hogy azokat lelkileg műveltté, hívőkké, Istent szeretőkké és ember-becsülővé neveljék. Neki azért kellettek szerzetesek, hogy azokat mint apostolokat szétküldhesse az evangélium hirdetésére. Az említett régebbi rendek is sokat tettek a népek keresztényesítésében. Pl. az ír és angolszász bencések saját népükön kívül megtérítették Németországot, Frizlandot, Svájc egy részét, a ciszterek hatalmas munkát fejtettek ki Burgundia, Franciaország népei között, a premontreiek főleg a középkorban a pasztorációs munkából kértek maguknak nagy részt. Hazánkban ismeretes, mit művelt Szent István királyunk a bencések révén. III. Béla a ciszterciek által. Különben elég csak megemlíteni a bencés Pannonhalmát, a Bakonyban a ciszterci Zirc völgyét és a mocsaras, de műveltté vált premontrei Csorna vidékét. Mindezek a rendek komoly lelkipásztori munkát is képviseltek Európa országaiban. De ide vonatkozólag szellemesen fejezi ki az angol Chesterton a dolog lényegét, amikor Szent Ferencre célozva azt írja: „amit Szent Benedek elraktározott, azt Szent Ferenc szétszórta; azt is lehetne mondani a lelkiek világában mozogva, hogy amit a csűrben, mint gabonát összegyűjtöttek, azt Szent Ferenc a világban vetőmagként elhintette. Isten szolgái, akik ostromlott várban laktak, menetelő sereggé fejlődtek.215 Kellőképp el sem tudjuk képzelni: mily elemi és erkölcsi „földrengést”, evangéliumi időket jellemző apostoli maghintést, lelki tömegmegmozdulást, és emberi megújhodást hitben, felfogásban röpített világgá a Poverello. A lezüllött és szétesett XIII. századnak annyira eltalálta a tónusát és a neki való orvosszert, hogy 215 CHESTERTON-REMÉNYI 1926 84. p. 115
