Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban

A sárvári kerületben Ölbőn, Szentgyörgyön, Vámoscsaládon, Nicken, Paly on, Sárváron, Ikerváron, Pecölben és Csényén gabonát, húst, vajat, bárányt, baromfit, tojást és bort szednek a győri püspök engedélyével. Nicken és Pecölön bort nem gyűjtenek.

Ugyanazon kimutatás szerint és a győri püspök engedélyével: Tilajban, Baltavárott, Csehiben, Mindszenten, Csipkereken, Herbatfán, Újlakon, Kámban, Nyőgéren, Sótonyban, Bejcen, Egervölgyén gabonát, bort, bárányt, húst (füstölt értendő), baromfit, vajat, tojást, kukoricát kapnak. Míg Búcsúszentlászló: Oszkón, Olaszkán, Széplakon, Kisbéren koldul.

Még e fejezethez kívánkozik annak a hangoztatása: minél jobban megtartották Szent Ferenc fiai az ő reguláját, amelyben előírja az evangéliumi és apostoli életet, annál hatásosabban tudta hirdetni a franciskánus az evangéliumi szellemet a katolikus hívő nép között. Viszont annál szívesebben segítette a város és vidék népe alamizsnájával az „Úr asztalához” folyamodó és a kolostor nevében kéregető atyát vagy testvért. Ne feledjük, a kéregetés annyira kötelessége volt a rendnek, hogy mint Szombathelyen is, legalább a XVII. századtól fogva a fölszentelt papok is gyakorolták a kéregetést, nemcsak a laikus testvérek. Sőt a XVIII. századtól egész a XX. század elejéig még a klerikus testvéreket is küldték alamizsna-szedésre. Mert hiszen a fegyelmezett ferences élet, az igénytelen, földiekhez nem ragaszkodó és anyagiasságtól mentes evangéliumi és apostoli életmód nem zárja ki, sőt föltételezi a szent szegénységben gyökeredző kéregetés gyakorlását. 1950-ig hazánkban, a külföldön pedig még ma is a hívő nép szívébe zárja a szentferenci szegénységet képviselő barátot.

114