Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
évi szabálykönyv szerint: „legalább 5 évig” viselni.205 Ugyanakkor azt is előírják, hogy csak október, november és december hónapok folyamán tarthatnak igényt új habitusra. Ezt is azonban úgy, hogy ugyanakkor köpenyre nem számíthatnak: új habitust és köpenyt egyszerre nem igényelhetnek. Berhéről keveset beszélnek a szerzők. A legújabb, 1953-i, általános szabályok megengedik, hogy szükségből az elöljárók engedélyével, egyéb alsó ruhát is viselhetnek a rendtagok.206 Megjegyzendő még, az 1803-i szabályok tiltják a feltűnően fehér kordát (nimis candidae et curiosae). A legújabb rendi előírás szerint is: a kordának egy része jobb oldalról függjön, hosszabb részén három egymástól egyenlő távolságban lévő bog, vagyis csomó legyen. A kordán alul nem lehetnek a habitusnak zsebei. Téli időben viselhetnek a habitus alatt nadrágot (tibiale), de csak bokáig érhet és hasonlólag posztóból lehet. A lábbelit illetőleg, 1659-ben előírják, hogy faszandálban (calepodia) járjanak a rendtagok. Ez fatalp volt tulajdonképpen, és valószínűleg középen bőrrel volt összevarrva, hogy így hajoljon is valamit. Bőrszíjjal volt a lábfejhez erősítve, úgy, hogy a lábfejet a szíjak alá kellett dugni. Ezért külön gondot okozott a főnököknek a faszandálok szíj szükségletének fedezése. Ezért olvasható gyakran s rendház Számadáskönyveiben ilyen kitétel, pl. 1758. január 31-én 12 pár szíj a faszandálokra és egy pár a szandálhoz, összesen 9 forint. Vagy pl. 1762. május 30-án 14 pár szíjért a faszandálhoz, a szombathelyi cipésznek 6 forintot adtak, stb., stb. A rendtartomány és a szombathelyi kolostor reformált jellegét jórészben a calepodia, faszandálok adták meg. A kolostori Számadáskönyvek ezenkívül beszélnek lábszárvédőkröl (ocrea), csizmáról (cothurni), szandálokról (bőrszandál), harisnyáról, bakancsról (caligae), cipőről (calceus). Mindezek, főleg a csizmák, legtöbbször a sekrestyés és a konyhás (kukta) gyerekek számára, illetve a kocsisok és egyéb alkalmazottak számára készültek. Az 1659-i szabályok egyenesen tiltják a bőrszandálban való járást (neque sandalijs ex corio quis audeat incedere) és tiltják a parafa talpú szandál viselését is (solea ex subere). Cipőt bár viselhetnek, de nyilvános körmenetben abban nem jelenhetnek meg. A bőrszandálok viselését, csakis az 1803-i szabályok engedik meg, illendőségből a misézés és csendtartás idején. (Képzelhető, mily kopogás lehetett a folyosón a faszandállal). II. József után azonban általánossá vált a bőrszandál, sőt később a cipő viselése is, holott eladdig jobbára cipőt vagy csizmát csak a vidéken szolgálatban lévő és kéregető atyák, illetve testvérek viseltek. Az 1953-i általános rendi szabályok egyszerűsítve hozzák mindezt, kijelentvén: a testvérek nyitott szandálban járjanak. Egyéb, bármiféle lábbelire kimondják: szükségből és az elöljáró engedélyével viselhetik azokat.207 Beszélnek a Számadáskönyvek még harisnyáról és szokkusokról (soccus, gyapjúból való meleg, vastag harisnya), amit különben az 1803-i előírások is megengednek „téli időre”. Nálunk a telet úgy írják le az 1659 205 STATUTA 1659 14. p., STATUTA 1803 22. p. 206 REGULA 1953 37. p. 207 REGULA 1953 37. p. 106
