Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
valamivel vékonyabb anyagból készült és rövidebb volt a felső-külső habitusnál. A korda fehér gyapjúból való, az 1659-i rendtartományi szabálykönyv nem is engedi meg, hogy „durva kenderből, szinte kötélből” legyen.202 Az 1803-i szabálykönyv szerint, a rendtartomány már 1720 körül felállította posztóványoló vagy posztókészítő műhelyeit és pedig Pozsonyban, Esztergomban és Pápán. Az 1757-i rendtartományi határozat szerint az egyes kolostorok nem akárhonnan, hanem a szigorú beosztás szerint megjelölt posztóműhelyből kapják a szükséges habitus anyagot. így Szombathelyen, továbbá Németújvár, Búcsúszentlászló, Sümeg, Veszprém és Andocs Pápáról szerzi be a szükséges posztóanyagot.203 Mivel nemcsak a felső és az alsó tunikát (habitust), hanem a köpeny (pallium) mennyiségét is innét kell igényelniük nevezett kolostoroknak, ezért jelentős, szinte gyáripari szerepet töltöttek be ezek a posztóműhelyek. Ezért, kellő számú rendi személyzettel rendelkeztek, sőt kalló malmuk is volt. S ha ez utóbbi távolabb feküdt a kolostortól, valamely folyó mellett pl. (Pápán), az ott dolgozó szerzetesek részére külön előírások és szabályok voltak mérvadók. Pápa posztóműhelye 1751-ben 152 személy részére dolgozott, 1837-ben 141 szerzetes részére. Ez utóbbi évben a rendtartomány létszáma 422, ebből épp egy harmadrész 140-141 esett Pápára. Viszont pl. 1780-ban 1206 a tartomány szerzetesi személyállománya, ekkor Pápa kb. 402 személyre dolgozott műhelyében. A főszabály volt a posztó anyagának és színének egyöntetűsége, amit a tartományfőnök központilag könnyen szabályozhatott. A posztóanyag a szombathelyi kolostor részére elég sokba került. így olvasható ez a kiadások rovatában, a különféle korok és évek szerint: és pedig 1734. május 2-án pl. a gvárdián Pápára habitus és tunika posztóra 145 forint 70 és fél dénárt küldött. 1758. november 9-én a Pápáról hozott habitus és tunika posztóért kiadtak 148 forintot. 1763. szeptember 23-án ugyancsak posztóért 166 forint 80 dénárt fizettek. 1765. szeptember 4-én három rőf (petia) habitus és három rőf tunika darócért 195 forint 45 dénárt küldött. 1782 október 14-én a házfőnök posztót vett 235 forintért. 1844. szeptember 9-én 140 rőf habitus posztóért a kocsisnak 8 forint 2 krajcárral és a vele jött testvérnek juttatott 2 forint 30 krajcárral belekerült 528 forintba. Hét évvel később, 1851. február 25-én selymet és szövetet vesznek a káptalan habitusához, 3 forint 58 krajcár értékben. 1854. szeptember 18-án 70 rőf posztóért az atyák és testvérek részére 420 forintot adnak ki.204 Ezekből az adatokból világos előttünk az a tény: minden kolostornak, így a szombathelyinek is a posztóból ráeső kontingenst meg kellett venni. De nem minden évben szerezték be a darócot. Erre hívja fel figyelmünket a rendtartományi szabványkönyv következő kitétele, amely a tiszta új habitusban járást tiltja, hacsak előbb egy esztendeig foltozva nem hordta valaki. Ki-ki köteles ugyanazt a habitust, vagyis külső tunikát 2-3 évig, a köpenyt pedig 3-4 évig, sőt az 1803-ig 202 staTUTA 1659 13. p. 203 STATUTA 1803 21. p. 204 SZÁMADÁSKÖNYVEK - az éveknek megfelelő kötetekben. 105
