Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
külső fénnyel ünnepük meg, mert már 1678. augusztus 2-án 5 forintot adnak a síposoknak és dobosoknak, akik máskor is szerepelnek a nagy rendi ünnepeken.200 Öltözködés Assisi Szent Ferenc alázatosságában a középkori itáliai, egyszerű paraszt emberek darócból készült bő kámzsáját viselte, azt még átkötötte kötéllel. A szél, vihar, eső ellen pedig a fejre hajtható kápát vagy csuklyát hordott. Amikor III. Ince pápa előtt, 1209-ben, letette a szerzetesi fogadalmakat első társaival együtt, utána soha többé nem viselte sem a fényes és előkelő lovagi öltözetet, sem a gazdag polgárok választékos ruháját. A ferencesek az öltözködésben is utánozták alapító atyjuk egyszerűségét. Regulája II. fejezetében előírja egyszerű ruházatukat: viselhetnek habitust (tunikát) csuklyával, egy másik rövidebb tunikát, ugyanolyan anyagból, de csuklya nélkül, továbbá berhét (amely rövid, bő alsó ruha), azután egy másik tunikát (habitust) ugyanolyan anyagból, de csuklya nélkül. A külső habitust fehér kordával átkötötték. Mindehhez hozzáfűzte: akiket a szükség kényszerít, lábbelit viselhetnek.201 Nem határozta meg az anyag minőségét, színét, mértékszerűségét, ezt a fejlődés hozta magával. De előírta: az összes testvérek olcsó ruhában járjanak és megfoltozhatják daróccal és folttal, Isten áldásával. Valamikor a daróc, a posztó gyapjúból készült, olcsó és nagyon közönséges anyag volt. Szent Ferenc is erre gondolt. Azért vált a rend általános használatú ruhájává. Olcsó, tartós és kevésbé mutatós anyag volt. Színe országok és vidékek szerint változott és különféle árnyalatokat engedett meg. Leginkább szürke, hamvas, a hamu színében játszó, bűnbánatra emlékeztető színe vált általánossá. Épp ezért a középkori ferenceseket szombathelyi vonatkozásban is, még a XVII. századra is átszármazóan: szürke barátoknak, szürkéknek nevezték. Ugyanígy, a román nyelvű országokban is (olaszul i grigi, franciául grisé). De idők folyamán a habitus színe annyi változatosságot öltött, hogy XIII. Leó pápa Felicitate quadam kezdetű, 1897-ben kiadott körlevelében a rend habitusának színét egységesítette, amidőn a gesztenyebama színt (marrone) írta elő nekik. A habitus alatti alsó tunika, ugyanolyan, talán 200 A jozefinizmus szele, hogy a közös étkezésben némi különbség mutatkozik P. Rachsa Rajmund provinciálisnak 1774. november 19-én kelt válaszlevele szerint, amelyben Zichy Ferenc győri püspök kérdéseire felel (Vö. GYP Ordines Religiosi 5. köteg). Ebből kitűnik: délben a levessel együtt 4 fogást szolgáltak fel, amellyel minden mérsékletes ember meg lehetett elégedve. Ehhez járul, „ferculum unum currens”, egy ráadásos fogás, „ut inde Sacerdotes ad minimum quidpiam participent”, hogy a papok (atyák) valamicskével többet kapjanak. Éjjelre - folytatja - két étel van, a harmadik ráadásos (currens), in collationibus, vagyis a vacsoránál közös főzeléken kívül leves vagy valami meleg étel is jár, ezenkívül jótevő vendégek, vidéki rendtársak, a pasztorációban sokat fáradt rendtagok vagy öregek és betegesek miatt itt-ott valami kicsiséget még feladnak. Bort ugyanitt adnak a közösségben mindenkinek, néha többet, néha kevesebbet, a termés szerint. Néha pihenés céljából egy pohárral többet. 201 REGULA 1953 2. fejezet. 104
