Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
atyánk iránt megmutatkozzék, rendtartományunk minden helyén és kolostorában sértetlenül megtartandónak határozzuk el, hogy vízkereszttől egészen hetvened vasárnapig vagy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig minden egészséges testvér tartózkodjék a vacsorától.'91 A Számadáskönyvek kiadásaiból az tűnik ki, hogy a házfőnökök a kolostorok gondnokai révén (syndicus apostolicus) főleg január, február, március és november-december böjtös hónapokban szerezték be a böjti eledelek anyagát. A tetemes és kiadós böjtök ezt jogossá is tették. Az akkori szigorú, „reformált” felfogás és a kolostori közfegyelem szelleme, a húsevést ezekben a hónapokban kizárta. Pótolta ezt a hal és egyéb hidegvérűek fogyasztása. A böjtös táplálkozás, illetve ritkább étkezés tette lehetővé, hogy olyan korszakban, amidőn az emberi élet átlagos kora elég alacsony volt (50 évesek vidéken kevesen voltak), a ferencesek között elég sok 60, 70, sőt 80 évest tudunk felsorolni. Az étkezésnél két asztalterítésről beszél az 1659-i szabályzat.197 198 Valószínűleg a sok szerzetes miatt vált szükségessé a második asztalterítés. A közös élet lényege volt, hogy az asztalnál mindnyájan egyforma ellátásban részesültek: ugyanazon kenyérrel, borral és ugyanazon fogásokkal, vagyis ételekkel kellett megelégedniük. Az asztali áldás elimádkozása után, az asztalnál egymás után kellett helyet foglalniuk, csak az elöljárók és a komolyabb (éltesebb, magasabb hivatalt viselők) atyák helyeit hagyhatták üresen. Ha valaki későbben érkezik, az utolsó helyre ül. Ha valaki az asztalhoz való letelepedés után érkezik, nem léphet be az ebédlőbe, és pedig ostorozás terhe alatt (sub poena disciplinae), hanem, ha foglalkozása akadályozta a megjelenésben, még ha lektorról, szónokokról vagy gyóntatókról is volna szó, csak az első olvasás után jöhetnek be az ebédlőbe vagy meg kell várniuk a második asztalterítést. A nagy családra való tekintettel, és a konyhás testvérek munkájának megkönnyítésére, terítettek másodszor is. Ezt már az 1803-i szabályok nem ismerik. Ha pedig valakinek egy jótevő vagy lelki gyermeke küld enni vagy innivalót, de nem saját kérelmére, hanem kegyeletességből, úgy az elöljáró az ebédlőben abból külön porciót jelölhet ki.199 Viszont nagy rendi ünnepeken: porciunkulai búcsúkor (augusztus 2-án), Szent Ferenckor, Szent Antal ünnepén, stb. jobban étkeztek, mert még sört is hozattak. Pl. 1710. június 17-én megveszik a sört porciunkulára, 72 dénárért. 1695. október 20-án, a Szent Ferenckor meghívott világi szakácsnak, aki főzött számukra, 50 dénárt adnak, 1699. augusztus 24-én a porciunkulakor náluk alkalmazott világi szakácsnak szintén fizetnek. Későbben, a XVI11. század második felében, e nagy ünnepeken még tortát is hozatnak. Ezeket a nagy rendi ünnepeket nagy 197 STATUTA 1659 3. fejezet 2. §. 5. pont 23. p. 198 STATUTA 1659 10. fejezet 9-10. pont 64-65. p. 199 STATUTA 1803 78. p. 103
