Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban

1696. július 7-én 3 harcsáért kiadtak 2 forintot. 1721. július 11-én a soproni vásáron teknősbékákért kiadtak 2 forint 75 dénárt. 1756. augusztus 29-én 200 rákért 45 dénárt, december 7-én tőkehalért (salpa) 25 forint 11 és fél dénárt, még előbb, novemberben 900 kagylóért (pro limacibus, házatlan csiga) 2 forint 24 dénárt fizettek. 1757. március 25-én kagylóért és rákért 75 dénárt (többször is!), május 4-én teknősbékáért 90 dénárt, november 19-én kagylóért 20 dénárt költenek. 1759. január 4-én egy mázsa halért és 4 véka csíkért (lamperta seu tsik) 8 forint 40 dénár a kiadás. 1761. november 22-én 169 font csukáért (luciorum) 16 forint 20 dénár, 1762. november 17-én 200 csigáért 90 dénár (e hónapban még négyszer), 1763. március 5-én 540 csigáért (limax) 1 forint 50 dénár a kiadás. Március 25-én egy mázsa mámáért (carpionum) 13 forintot fizettek, míg június 16-án vizahólyagért (borderítéshez) 35 dénárt. 1766. március 20-án 3500 kagylót vettek egyébbel, 17 forintért. 1773. december 27-én csíkért és csigáért (pro flutis et limacibus) 5 forint 6 és fél dénárt adtak. 1774. június 18-án két pár teknősbékát vesznek 2 forintért. 1775. december 20-án 2125 csigáért 6 forint 43 és fél dénárt fizetnek. 1790. december 17-én 370 békát vesznek 1 forintért. 1835. február

1-én vidráért 1 forint 50 krajcárt fizettek. Még a XIX. század elején is így ment ez. Veszem pl. az 1812. évet. 1812. február 7-én vettek 27 és fél font márnát 55 forintért, február 28-án 13 fontot 52 forintért, február 19-én 31 fontot 124 forintért, március 9-én 4 fontot ugyanabból, 16 forintért, március 11-én meg 43 fontot 124 forintért, április 10-én 4 font pontyot 15 forintért. A halért minden pénzt megadtak. Nem számított, honnét hozták. A Gyöngyös folyóból, Nezsiderről a Fertőből, Keszthelyről a Balaton halait vagy a Dunából fogott halat vásároltak össze. Csak hal legyen! Fő táplálékukat képezte a hal, a hidegvérnek, amelyeket néha mázsaszám vettek.

A hal féléknek fogyasztását az a tény magyarázza meg: aránylag sokat böjtöltek. Nemcsak a rendes egyházi negyvennapos nagyböjtöt tartották meg, hanem - amint már utaltunk rá - a regula szerinti rendi böjtöt is, amely Mindenszentek ünnepétől karácsony vigíliájáig tartott, megböjtölték. Volt azután ezek mellett a szentferenci regulától tanácsolt, nem parancsolt böjt: vízkereszttől 40 napig. S ha valaki ezt is óhajtotta betartani, be kellett jelentenie a házfőnöknek, aki szigorúan köteles volt az illető számára böjti eledelről gondoskodni. Ezen kívül a rendi és rendtartományi szabványok, illetve határozatok szerint196 a Szűz Máriáról nevezett magyar ferences tartománybeliek kötelesek voltak böjtölni, keresztjáró napok hétfőjén, áldozócsütörtök vigíliáján, Szűz Mária összes ünnepeinek és Szent Ferenc ünnepének vigíliáján, valamint egész esztendőben, minden szombaton a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére, nem is említve a péntekeket. Nemcsak az 1659-i szabványok, hanem még az 1803-i határozatok is hozzáteszik mindehhez: a testvérek a déli étkezéssel elégedjenek meg és a vacsorától tartózkodjanak. Az 1659-i szabványok egyenesen előírják: hogy a testvérek jóakarata Szent Ferenc

196 STATUTA 1659 22. p., STATUTA 1803 32-33. p.

102