Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
fűztek a Completoriumhoz, majd utána elmélkedést végeznek, amíg jelt nem adnak a vacsorára, amelyet collationak neveznek.194 így tehát, a XVII. és XVIII. században két étkezést ismertek: 10 órakor az ebédet, délután 1/2 6-kor a vacsorát. Az étkezés a mi fogalmaink mérten elég bőséges. Három-négy fogás, az asztalnál mindig kaptak bort is. Nagy büntetésnek számított, ha valaki kenyéren és vízen böjtölt. Pl. az 1659-i határozat szerint:195 ha valaki az elöljárónak mer szemrehányást tenni, nemcsak megostorozzák az 50. zsoltár elmondása alatt, a közösség előtt, hanem kenyéren és vízen, térden állva a földön étkezik és két évre szavazati jogát felfüggesztik. Ha valaki részeg volt, három napig bort nem ihatik, de ha az botránnyal volt összekötve, 15 napig kell tartózkodnia a bor élvezetétől és börtönbe kerül a botrány nagysága szerint. Ha pedig gyakrabban lesz visszaeső - örökre eltiltják a borivástól. Mostani étkezésmódunk szempontjából érdekes az akkori szerzetesek halfogyasztása és a kevesebb húsevés. A húsevést illetőleg kevés sertéshúst élveznek, valamivel több marhahúst, de úgy látszik, legtöbbet fogyasztottak a bivalyhúsból. Pl. 1793-ban húsvét vasárnaptól november 1-ig 2 mázsa és 44 font bivalyhúst hozattak, fontjáért 7 dénárt számítottak, így összesen kiadtak bivalyhúsért 143 forint 5 és fél krajcárt. Az arány körülbelül a következő: 1794. április 13-án kifizetik a mészárost, akitől előző karácsonytól farsang napjáig hozattak 5 mázsa és 71 font bivalyhúst, összesen 39 forint 58 és fél krajcárért. Ugyanakkor, csak 80 és fél font borjúhúst vettek 8 forint 3 krajcárért. Elfogyasztottak továbbá 55 kolbászt, amiből egy 3 krajcár, összesen 2 forint 45 krajcárért, vadhúst 10 és fél fontot vettek összesen, 1 forint 45 krajcárért. Természetesen bárányhúst is jócskán fogyasztottak, mivel kéregetésük programjában - a XVII. és XVIII. század folyamán - a bárány kéregetés is szerepel. A kolostor 8 kötet Számadáskönyve, 1673-tól 1854-ig, azt bizonyítja a kiadások jegyzékében, hogy a szombathelyi ferencesek étkezése egyszerű, kiadós és viszonylag olcsó volt. Sok halat fogyasztottak, ehhez pedig nagy mennyiségben ettek káposztát. Mivel ebből nem tudtak annyit termeszteni, hogy egész télre elég legyen a szerzetes családnak, ezért minden ősszel (október-novemberben), a káposzta vétel okozott gondot az elöljáróknak. Ugyanekkor a káposztavágó embert is fizették. Pl. 1775. október 8- án olvassuk a kiadások rovatában: 1000 fej káposztáért 26 forint 40 dénárt adtak. 1777. november 14-én vettek 200 fej káposztát, 3 forint 86 dénárért, ugyanakkor másik 400 fejért 4 forint 50 dénárt, november 15-én újabb 400 fejért 5 forint 40 dénárt adtak ki. 400 fej káposztát mindjárt meg is vágattak. A hal és egyéb vízben élők vagy kagylók evése számunkra hihetetlen mennyiségben és változatban történik. Fényt vet erre a tényre a Számadáskönyvek adatainak, kiadás rovatának egész sorozata. Megvilágításul néhányat ideiktatok: 194 STATUTA 1659 3. fejezet. 195 STATUTA 1659 10. fejezet 60. p. 101
