Géfin Gyula: A romkert feltárása (1938-1943) - Acta Savariensia 6. (Szombathely, 1992)
Előszó (Tóth Endre)
Aligha tagadható, hogy a feltárásban és romkert kialakításában nem kis szerepe volt a napvilágra került maradványok első és hosszú ideig mérvadó értelmezésének. Paulovics István már 1938 február 8-án, alig egy hónappal az első leletek előkerülése után arról értesítette levélben Géfin Gyulát, hogy a feltárt épületet szent Quirinus püspök bazilikájával lehet azonosítani. Erről írt a Vasi Szemlében, majd pedig önálló munkában is. Ez a gyors következtetés ma már nem állja meg a helyét. Az 1930-as években azonban kétségtelenül elősegítette, hogy az egyházi tulajdonon, a püspökség által tervezett építkezést módosítani lehetett. A szemináriumot nem a tervezett helyen építették fel, hanem a meglévő U alakú épületet zárták le új szárnnyal. Quirinus püspök története nemcsak az ókorral foglalkozók között, hanem Szombathelyen is jól ismert volt az 1930-as években. A városban letelepedett szaléziánus rend ugyanis új templomát a város DNY-i szélén, külterületen tudatosan ókeresztény bazilika mintájára építette fel, és azt szent Quirinus védelmébe ajánlották. Ez alkalommal a rend magyar fordításban is megjelentette a Diocletianus-kori keresztényüldözések idején Savariaban vértanúhalált halt délpannoniai püspök szenvedéstörténetét, amit a 4. században írtak. A történet sok mindent elmond az ókori Savaria topográfiájáról; említi a Savaria patakot és hídját, ahonnan a püspököt, malomkövet kötve a nyakára, a vízbe dobták. Végül a passio megemlítette, hogy a holttestet a scarabantiai kapu melletti bazilikában temették el. Ezt a bazilikát vélte megtalálni Paulovics István a 46 méter hosszú és majd 17 méter széles, hatalmas csarnokban. Paulovics tévedését több körülmény magyarázza. Elsősorban az 1930-as években a római város topográfiáját még alig ismerték: a Scarbantia (Sopron) felé nyíló kapu helyét sem lehetett tudni. Lényegesebb körülmény volt, a 4. századi pogány és keresztény épületek alaprajza fő vonalakban nem különbözik egymástól: egy császári reprezentációs csarnok ugyanolyan hosszhajós, félköríves apszissal záródó, díszesen kivitelezett belső tér volt, mint egy ókeresztény templom. Az azonos alaprajzú épületek 13
