Géfin Gyula: A romkert feltárása (1938-1943) - Acta Savariensia 6. (Szombathely, 1992)

Előszó (Tóth Endre)

rendeltetését a díszítés tematikája, a belső berendezések segítségével lehet csak eldönteni.

A savariai csarnokban azonban sem a mozaikpadló fennmaradt részén nincs olyan ábrázolás, amely kizárólagosan keresztény jellegű lenne, sem az épületben nem kerültek elő az oltár, vagy a megemelt körzetének maradványai, a határoló korlátok, "szentélyrácsok" semmilyen maradványai sem, és semmilyen keresztény tárgy sem. Végül pedig a teremnek padló fűtése volt, ami viszont ókeresztény templomnál legalábbis szokatlan. A romkerti épület alaprajzi típusa a császári reprezentációs díszes termének felel meg, mint amilyen a trieri Aula Palatina, a siciliai Piazza Amerina palotaegyütes díszterme, a ravennai 4. század végi császári palota nagyterme. Pannonia Prima tartomány polgári fővárosa, Savaria nem egyszer volt a császárok és magasrangú államhivatalnokok tartózkodási helye. Kr. u. 375-ben, a katasztrofális szarmata-kvád betörés után I. Valentinianus nem talál alkalmasabb téli szállást a

tartományban, mint Savariát, emlékezik meg az eseményekről Ammianus Marcellinus történetíró. A babonás előjeleket kedvvel soroló szerző azt is megemlítette, hogy a fürdő tetejére felszállt kuvikot alig tudták elűzni. Az 1970-es években újra meginduló ásatások feltehetőleg ennek a fürdőnek a centrális építményét hozták napvilágra a teremtől északra. A Quirinus-bazilika valahol a mai Ferences templom körzetében kereshető. 1938-ban előkerültek Savaria-Szombathely középkori belső várának ellipszis alakú vastag falai is. A várról Géfin Gyula írt tanulmányt: a vár látképeit ismertette és összefoglalta a várra vonatkozó adatokat. Azonosítása sikeres volt: az újkor elején Szombathelyen járt angol utazók, R. Poocke és J. Miiles leírásaiból tudni lehetett, hogy a vár kör- vagy ellipszis alakú. A későbbi vizsgálatok során az is kiderült, hogy a várat lehetségesen korábban építették a magyar középkornál. Két évszázaddal korábban emelték, amikor Savaria a frank-karoling birodalom keleti határszervezetében őrgrófsági központ volt. A települést 860-ban civitasnak nevezték, úgy, mint a megerősített várral rendelkező településeket és a püspöki székhelyeket.

14