Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

szerint „az egész elbeszélést a pannonhalmi Sabariára vonatkoztathatjuk, hol Szent Márton kultusza már Szent István óta megvolt és ahol már ettől az időtől fogva Szent Márton születési helyét keresték. Kézai tehát Szent Mártonhoz csinál egy pogány Macrinust, Pannonhalmának, a kereszténység magyar központjának pedig kieszel egy elődöt, egy pogány műveltséggel virágzó Sabariát, melynek lakói, mint Szent Márton, Páviába vándoroltak. Erre indíthatta talán a Pannonhalma melletti római romok (?), az állítólagos (!) Sícca Sabaria látása is."“1

Inkább csak példaképpen említettük e keretben ezen eseteket, amelyek a legnagyobb mértékben kétségessé teszik e középkori adatszolgáltatók (mint pl. Kézai, Anonymus vagy akár Hartvik) hitelességét. Pedig ezeken és a röviden tárgyalandó, még fantasztikusabb francia legendákon alapulnak azon oklevelek hiszékeny adatai, amelyekkel — a Szombathely mellett szóló biztos történelmi, kézzelfogható régészeti és topográfiai adatoknak, valamint a hagyomány erejének negligálásával —• Martinus pannonhalmi származásának és működésének hite jóhiszeműen a legújabb időkben is felmerült,

A pannonhalmi Szent Márton-kultusz mindent megmagyarázó ősoka, megindulása, kezdete, eredete arra vezethető vissza, hogy az apátság alapításakor clunyi szellemű francia bencéseket telepítettek le (igen áldásos működésre) Pannonhalmán. Ezek az őseink megtérítésében, tanításában nagyérdemű szerzetesek éppen a Szent Márton kultusz ősi

ui I. h. 36 k. A kérdő- és felkiáltó-jel a mi betoldásunk. — Az állítólagos Sicca Sabaria (valószínűleg a dicta Sabaria téves olvasása vagy elírása) okleveles adatait lásd: Szentimrei Márton és Schermann Egyed tollából Erdélyi László, a pannonhalmi Szent Benedekrend története I, 1902, 5 kk (ők sem állítják azonban, hogy ez az „állítólagos" Sicca Sabaria azonos lenne a Pannonhalma mellett feltételezett Sabariával, csak találgatásra kényszerülnek) és ugyanott az Erdélyi László által írt fejezetben 49.

45