Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

tía helyett a dunai pannoniai limes minden pontján Potentianát emlegetnek krónikásaink; nem lehet csodálkoznunk tehát azon, hogy pl. Hartvik, különösen Anonymus és akár Kézai Martinusszal kapcsolatban is ilyen nagyfokú felületességet árulnak el. Hiszen ismerjük Anonymus meseszövő tevékenységét, amely az oláh kontinuitás elvének is tápot adott.

Míg fentiek históriai hitelességét, különösen koruknál régibb időkre nézve, az újabb kutatások erősen csökkentették, megszaporodtak egyben a bizonyítékok, amelyek Savariai Szent Márton „legendás“ (e szónak itt nagy súlya van) pannonhegyi szereplését véglegesen megcáfolják. Lássuk röviden e legendás hiedelem eredetét! Csak nagy vonásokban térünk ki e kérdésre, mert, mint láttuk, a súlyt a kétségbe nem vonható régészeti adatokra fektetjük, bár a Szent Márton-legendák franciaországi eredetének ahistorikus volta önmagában is a fantázia körébe utalja azokat

Savariai Szent Márton és Pannonhalma, illetőleg a közelben feltételezett másik Sabaria kapcsolata tipikus esete egyben a történetírói visszavetítésnek, mint azt a középkorban sok esetben láthatjuk. Krónikásaink minden lelkifurdalás nélkül vetítették vissza a múltba saját koruk mílieujét, sőt eseményeit vagy kerestek koruk eseteihez hasonló, esetleg egészen más földön lejátszódott, ismert régebbi eseményekkel kapcsolatot.

Anonymus Pannónia meghódítása leírásánál saját korának helyzetéből magyarázza az eseményeket. Mikor azt mondja, hogy „Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd mikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva, igen megörültek",52 az az érzésünk, hogy a hely szemléletében a

52 Pais Dezső ford.: Magyar Anonymus, Bp, 1926. A Napkelet könyvtára 14. sz., 50. fejezet.

40