Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

maga érzéseit tolmácsolja akkor, midőn századok múltán — ismertetendő okokból —■ már Szent Márton nevét viselte a hegy s a megkapó látványban és kellemes monostorban jól esett elábrándoznia.

„Innen tovább vonulva, — folytatja Anonymus — a Rábáig és Rábcáig mentek. A szlovének és pannonok nemzeteit meg országait feldúlták s tartományaikat elfoglalták.“ Már ezen szavaiból is kitűnik, hogy Délnek vonulva Szombathelyt, az egyetlen Sabariát kellett érinteniük. Hiszen előbb (a 47. fejezetben) arról szólt, hogy Árpád vezér „felkerekedett Ecilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig“, majd azt mondja, hogy „bevették Vasvárt és elvitték túszul a lakosok fiait Aztán tovább lovagolva a Balaton vize mentén Tihanyhoz értek. Majd —• miután a népeket ott meghódították — tizennegyednapra bevonultak Veszprém várába“ (49. fejezet) .

Hogy Anonymus mennyire összezavarja a dolgokat, azt kiáltóan illusztrálja az, hogy a Fertő-tavat a Vérteshegység alá helyezi: „Árpád vezér pedig innen Kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek ott hagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt a Fertő mocsár mellett Szabolcs unokája, Csák sok idő múltán várat emelt“ (50. fejezet). A Fertőtől mentek aztán szerinte Szent Márton hegye felé. Ez tehát képtelenség, ha csak nem Kismartonról van szó a sok magyarföldi Márton-Marton helység közül? A Fertő nyugati oldalán a régi római úton, a híres „borostyánkőúton" mentek igenis egyenesen lefelé Sabaria—Szombathelynek, majd Körmend érintésével Vasvárnak s úgy a Balaton mellett Veszprémbe.

Mindenütt a régi római úton, éppen a rómaikori gondos építés, alapozás folytán később is elsőrendű középkori úton haladtak. A hagyomány igenis számontartotta,

41