Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

helyi múzeumban levő Lapidarium Savariense-ben (18. kép) az ókeresztény emlékek fülkéjében helyeztük el s először a Lapidarium vezetőjében utaltunk49 másodlagos felhasználására és újabb feliratának keresztény jellegére. Szabályos klasszikus, fejfaszerű, teljesen pogányos jellegű síremlékkel van dolgunk, amelynek minden része a II— III. századi cippus-típust tükrözi; féloszlopokon nyugvó oromzattal, állat jelenetes frízzel, lenn guirlandot tartó Ámorok között a jellegzetes római sassal. Művészi kivitelű sírkő, amellyel schogysem egyezik a késői, IV. századi betűkkel primitív módon vésett felirat. Kissé gondosabb vizsgálattal megállapíthattuk, hogy a feliratos mező sokkal mélyebb, mint a többi, domborműves mezők alapja: a régi, első feliratot lefaragták s az így kimélyített mezőbe a IV. században, a sírkő másodszori új felhasználásakor más, már keresztény feliratot véstek.

A régi feliratból mindössze kétoldalt lenn a D(is) M(anibus) egy-egy kezdőbetűje maradt meg. Az új felirat viszont a szokásos keresztény formulával kezdődik; \Bona\e memori[a]e! Egyenlőtlen betűkkel, végén már nagyon összeszorított sorokkal, utolsó sorával már az alsó dombormű keretére vésett felirata következőképpen szól:

\Bona]e memori[a]e Aureliae Justinae ann(orum) XL coniugi carissimae Aurelius Gaianus et Caius et Justinus fili(i) matri pientissimfa)e v(i)vfi) ffaciendum) cfurave~unt) et filia Syrica.

Az élő apa és gyermekek állítják a kedves hitvesnek és édesanyjuknak, Aurelia Justina-nak ezt az újból felhasznált sírkövet. Az utolsó külön sorba jutott leánynak a neve, Syrica keleti eredetre vall.

Az immár keresztény feliratok közé sorolandó sírkő

40 Lapidarium Savariense 47. — Schoenvisner, Antiquitatum et historiae Sabariensis . . . libri novem. Pest, 1791, 50, T. VI.

37