Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

finoman megmunkálva. Az elülső hosszanti oldalon sima, kereteit mezőtől (az egykori felirat festve lehetett) két oldalt „barokos“ ívelésű keretben egy-egy fáklyát tartó meztelen, szárnyas Genius alakja van kifaragva. A keskeny oldalakat egyező faragás ékíti: visszanéző párducok (vagy nőstényoroszlánok) között kráterből szőlőinda tekerőzik kétfelé, amely lelógó nagy fürtjeivel vízszintes lécre csavarodik; az állatok így szinte lugas alatt ülnek. Már Kárpáti Kelemen felismerte a sarkophag keresztény jellegéi: ,,az ékítményként alkalmazott szőlőkoszorú symbohkus módon Noé bárkájára és arra a vallási eszmére emlékeztet, hogy az ember a földi élet özönvízéből a hit bárkájában jut el az örök boldogság helyére.-'40 Az emlék erős rokonságban van a szekszárdi ugyancsak keresztény jeilegű, sőt keresztény sírmellékleteket is nyújtó sarkophaggai (a M. Nemz. Múzeumban), ahol még szintén keverednek a pogány elemek (Amor és Psyche, valamint Apollo- Marsyas-jelenetJ a keresztény szimbólumokkal, mint a Geníusok a savaríai sarkophagon. A sarkophag fedele hiányzik, már másodlagosan használtak fel fedél nélkül, amikor is máshonnan való kőlapokat, köztük — mint tudjuk — a vándorfestők értékes márványlapját használták fel annak letakarására. Az ily hatalmas koporsók eredetileg a föld felett állottak a városból, községből kivezető utak mentén, csak a feltörések rossz tapasztalatai után (legtöbbször idegen invázió következtében) kerültek később, rendesen már másodlagos felhasználásban a főid alá. Maga a sarkophag-típus is késői III., sőt IV. századi, a másodlagos felhasználásból pedig joggal következtethetünk a IV. század második felében vagy éppen annak végén történt keresztény temetkezésre.

Ugyancsak a keresztény temetőből való az 1847-ben

" Három látogatás 99,

34