Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

lelt, a M. Nemz. Múzeumba került, kereteit, négyszögü kőtábla (14. kép) a következő keresztény jellegű felirattal:41

Bone memorie in Deo vivas Am. Jodorus civ(is) Graec(us) ex reg(ione) Ladic(ena), q(ui) vix(it) an(nos) L et Aur. Frontom an(norum) II et Am. Celsine m(ensium) Villi. Aur. Domnica uxor confiugi) car(issimo) el fii(iis) dul(cissimis) mem(oriam) viva fecit.

A M. Nemzeti Múzeum egy másik tábla-felirata első tekintetre nem annyira keresztény jellegű. Fl(avius) Dalmatius a császári testőrség volt tagja expro[tect(ore) Aug(usti)] és felesége sírirata. Daiinatius a későrómai, IV. századi előkelő címet, v(ir) p(erfectissimus) viselte. Kora, formája és lelőhelye szerint azonban a felirat az ókeresztény emlékekhez tartozik. Diehl is felvette gyűjteményébe. A feliratot záró szép vers-féle is keresztény jellegre vall. Lelőhelyére nézve Paur Ivánnal42 a következőket olvashatjuk: „Találtatott Szombathelyen 1845-ben Varsány János mérnök által a sz. Mártoni kolostor felé dűlő földeken néhány római korú keresztény sírok felásatásánál.“ A Desjardins—Rómer-műben leihelye: „Szombathely; Colonia Sabaria, honnan Varsányi János a Sz.-Márton nevű külvárosból hozta.“43 44 * Felirata így hangzik:"1

FI. Dalmatius vfir) p(erfectissimus) expro[tect(orej Aug(usti)], qui vixit an(nos) XL et Aur. Julia conp(ar) dulc(issima), qui vixit an(nos) XXXV. Ideoque hunc titulum scripserunt: Quisquis he(ris) post me d(o)m(inus) Laris huius et orti, Vicinas mihi carpe rosas, mihi lilia pone

41 CIL III 4220. — Diehl, ILCV 2201. — Desjardins—Römer, A Magyar Nemzeti Múzeum Római Feliratos Emlékei. Budapest 1873, 207. sz. — Gyárfás I. T., i. m. 67. -- Kubitschek, i. h. 14. — Nagy L., Pann. Sacra 92 k.

42 Arch. Közi. I, 1859, 226.

43 Desjardins—Römer, i. m. 126. sz.

44 CIL III 4185. — Diehl, ILCV 206. — Nagy L, Pann. Sacra 94

(csak említi).

35