Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

IV. A Szent Márton-templom eredete.

Igen nagy figyelmet érdemel és meglepetésekkel szolgál maga a templom is, különösen annak hossznégyszögű szentélye. Tudomásunk szerint a mai dominikánus-templommal régészeti szempontból komolyan még nem foglalkoztak, holott a rendházzal együtt megérdemli a tanulmányozást. Magunk részéről az előbb tárgyalt kápolnával kapcsolatban ezúttal főként csak a szentélyt tanulmányoztuk a lehetőség határain belül. (Külön kérdés a kettő külső szögében épült vastagfalú és északon kissé beugró torony. Egyelőre — a vakolat leverése nélkül — csak bárok elemeket lehet rajta megállapítani, még legalsó részeiben is. Benn a toronyban legalul, ahol a vakolat leverődött, a téglafalazásban spolia: faragott kövek, terméskövek, vékonyabb téglák is mutatkoznak, amelyek római építmény falaiból is származhatnak.)

A szentély Kelet felé kívülről egyenes lezárású. 1944. februárius 23-án megvizsgáltuk ezen keleti külső falat a temető felől s alsóbb részeiben a mai színt felett (!) is zöld palaköves fal tűnt elő ott, ahol a vakolat hiányzott. Igen erős és vastagrétegű habarcsot találtunk, amelyben —• római kötőanyag összetétele szerint — téglaszemcsék is mutatkoztak. A szentély fala, legalább is ezen lezáró részen s legalább is annak alsóbb részeiben, tehát római eredetű! Szimmetrikus elosztással két külső támfal látható a szentély lezáró fala mellett. Megállapítható azonban, hogy e támfalak más szerkezetűek: téglából és másnemű habarccsal épültek. Nem tartoztak tehát eredetileg is a falhoz. Hell Géza műegyetemi tanársegéd Horváth Tibor Antal társaságában 1944 januáriusában le is ásatott a szentélyfal és déli támpíllér északi szögletében s Hell Géza úr szíves szóbeli közlése szerint szintén fentieket állapították meg azzal, hogy a támpillér az alapnál sincs

17