Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

megállapítható-e rómaikon építkezés nyoma, ami azt a hagyományt, hogy a kápolna savariai Szent Márton szülőháza felett épült volna, a régészeti maradvány erejével is igazolhatná? A templomnak 1930—31. évi megnagyobbításával kapcsolatos nagyarányú renoválása, a kápolna új padlózata csak nagy áldozatokkal való kutatást tehettek volna lehetővé magában benn a kápolnában. Ez az új padló felszedésével járt volna, amitől el kellett tekinteni. Ezért voltunk kénytelenek külső feltárással próbálkozni, amely eredmény esetén egyelőre szintén kielégítő feleletet adhat a kérdésre.

E tekintetben természetesen a kápolna egyetlen külső, északi faláról lehetett szó, ahol viszont az a nehézség volt, hogy a ma is használatban levő temetőnek éppen a legdíszesebb, legköltségesebb sírkamrái mindössze 150 cm-re fekszenek a faltól (3. kép). 120—130 cm széles s mindössze 4 m hosszú sávon folytathattunk tehát ásatást közvetlenül a Szent Márton-kápolna mellett (4. kép). A szerény kutatást így is örvendetes és nagyon kielégítő siker koronázta. A kápolna fala mellett a félkörü ablak keleti szélének irányában már a mai temető-felszíntől 75 cm mélységben rómaikorí fal tűnt elő. Az aránylag csekély mélység szinte meglepő, különösen Szombathelyen, ahol a római jellegű falak legtöbbször mélyebben, a korábbiak néha pár méterre a mai felszín alatt jelentkeznek. Itt azonban —• éppen a Szent Márton-kapcsolat folytán — ez nagyon érthető. A 95 cm vastag fal pontosan (!) derékszögben metszi a kápolna északi falát: tulajdonképpen az alá fut. Anyagát illetőleg terméskő: szombathely-vidéki zöldes, palásán hasadó andezit-féle és lágyabb mészkő, amelyet kisebb római tégladarabok tarkítottak (5. kép). Három leváló téglatöredékről megállapítható volt, hogy peremes tetőcserepekből valók voltak. A falrakás technikája tipikusan későrómai, IV. századi: a fal széleit a leg-13