Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

főút mentén vagy annak közelében élhetett Martinus családja s az út külső szakaszán temetkeztek a kerület keresztényei. Otthonának közelében a téren egy közkút állhatott, természetes tehát, hogy híveit ott keresztelte, a hagyomány szerint édes anyját is. Szombathely területén — mint a kutatások eredményeiből láthattuk —■ szinte kiáltó a topográfiai folytonosság, hiszen még a középkori vár (Szíly püspök idejében lebontott) ősi temploma is a tartomány pogány vallási központjának, a ragyogóan monumentális capítólíumi Juppíter-szentélynek közelében vagy éppen annak romjain épült. A mai szent-mártoní dominikánustemplom előtt ma is ott áll a hagyományos ősi kút, mégpedig az ősi (római) út vonalában! Ott van a hagyományos ősi kápolna (a szent szülőhelye), az ősi — mint látni fogjuk, ugyancsak római korból eredő — templom, ősi monostor, ill. plébánia és minden emlékezet óta ott van a keresztény temető a mai napig. Mindez nem ok nélkül van így!

Tekintetbe kell vennünk azután — még mielőtt a régészeti bizonyítékokkal foglalkoznánk — a hagyomány bizonyító erejét is. A Szent Márton-helynév Szombathelyen már magában is a savaríai Martínusszal való közvetlen kapcsolatra vall. Egyenesen megdöbbentő bizonyíték viszont a szent-mártoní egyház különös jelentőségére és ősiségére az a tény, hogy legrégibb időktől egészen 1638-ig, a domonkos-rendiek szombathelyi megtelepedéséig ez volt a város egyetlen plébánia temploma, annak dacára, hogy

1. tulajdonképpen nem is feküdt a város területén, 2. messze esett annak központjától, 3. nemcsak áz említett várnégyszögön, hanem még a polgárvárost bezáró közép-, illetőleg újkori városfalon (amelynek erre vezető kapuja a, mai Sabaría és Palace-szállók között volt) is kívül esett. Pedig ott volt a várban a már említett ősi középkori vár templom, amely csak 1638-ban lett városi plébánia

11