Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

az örök boldogság helyére“. Noha a savariai indamotívum formailag és technikai kivitel tekintetében egyaránt erősen hasonlítanak a M. Nemzeti Múzeumban levő szekszárdi ókeresztény Sarkophag egyik oldalához (ahol a Geniusok helyén szintén profán alakok: Amor és Psyche ismert csoportja ismétlődik), a szombathelyi sarkophag keresztény jellegének, illetőleg rendeltetésének gyanúját egy másik körülmény még jobban alátámasztja. Ez pedig a lelőhely. Varsányi János43 említ „egy szentmártoni sarkophag“-ot. „Ezen a síron, vagyis a födelén volt azon Pictoribus duobus stb.-féle felirat.,. Ezen sarkophagot, mint rendkívülit, lerajzolva annak idején be fogom küldeni". Rendkívüli kőkoporsó csak ez az egy lehet. Fedele hiányzik, azért volt más kőlapokkal fedve már jó késői keresztény időkben, hiszen a pictoribusAap is már másodlagosan és töredékben kerülhetett rája. Ha eredetileg pogány rendeltetéssel is készült (Geniusok!), később már minden bizonnyal keresztény temetőben keresztény sírba került, italán ekkor faraghatták ki — az elülső laptól technikában és művészetben elütő — indadíszeket, ámbár azok a profán dionysikus körbe is beillenek.

Szombathely rómaikori kőemlékeinek lapidáriuma Savaria római meghódításának, romanizációj ának, colonia - rangra való emelésének, katonai és főként polgári, városi szervezetének, életének, vallási kultuszainak valóságos archivuma. Az emlékek külső megjelenése, formája hű képet ad a pannóniai művesség, képfaragás fejlődéséről, fejlettségéről és későbbi hanyatlásáról, közben a capitóliumi szoborművekben oly magas művészi fokról is, amilyent a provinciális művészet valaha is elérhetett.

A megszállás utáni telepítés beszédes maradványai a korai ondódi és egyéb sírkövek, amelyek az ide telepíttet-43 Arch. Ért. 4, 1871, 217.

50