Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

sírtáblát. Az egyik — lelőhelyét tekintve e sorban már a negyedik — szintén a dominikánusok melletti ókeresztény temetőből való: Bone memorie in Deo vivas-szál kezdődik, a sírban gyermekeivel együtt Aurfelius) lodorus, civ(is) graec(us) ex reg(ioné) Ladic(ena), nyugodott.38

A második feliratos táblán3“ a felsorolt gyermekek állítanak emléket anyjuknak: In dm bone memorie Aeliae Kalendine fideli, matri dulcissimae...

Másformájú bekezdéssel a harmadikon ismét Isten neve is szerepel: L. Maximine vivas in Deo.40 Utóbbi kettőnek közelebbi lelőhelye ismeretlen.

A M. Nemzeti Múzeum negyedik tábla-felirata41 tartalmilag nem kimondottan keresztény jellegű, Fl(avius) Dal matius sírfelirata, aki a későrómai előkelő címet, v(ir) pferfectissimus) viselte. Kora, formája és lelőhelye szerint azonban az ókeresztény emlékekhez számítható. Ötödik felirat abban a sorban, amelyről tudjuk, hogy az ókeresztény temetőből való. A feliratot záró szép versféle is erre vall:

Quisquis hefris) post me dfo)m(inus) Laris huius et orti, Vicinas mihi carpe rosas, mihi lilia pone \Ca]ndedasq(ue) viridis dabit ortulus Ista beatum.

Az ókeresztény emlékek csoportjánál még egy tárgyra vissza kell térnünk. A már ismertetett díszes sarkophaggal kapcsolatban Kárpáti Kelemen42 azt mondja, hogy „az ékítményként alkalmazott szőlőkoszorú symbolikus módon Noé bárkájára és arra a vallási eszmére emlékeztet, hogy az ember a földi élet özönvízéből a hit bárkájában jut el

38 CIL III 4220.

39 CIL III 4217.

49 GIL III 4190.

41 CIL III 4185.

42 Három látogatás 99.

49