Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

befalazva.35 A férj, Fl(avius) Pomentius állíttatta coniugi dulcissimae... Aur(eliae) Iustinae. E kő ma nem ismeretes, azt a templom újabbkori javítása alkalmával befedhették, vagy kiemelték.

Mint látni fogjuk, magával a templommal még egy másik ókeresztény sírkő is kapcsolatos, már pedig H. Friedrich szerint36 „egy templomba befalazott ókeresztény sírkő azon a helyen egy korai keresztény templom létezését tételezi fel.“ A mi esetünkben ez még inkább valószínű, mert e hely ugyancsak a IV. században Tours későbbi püspökével, Szent Mártonnal, annak születési helyével is kapcsolatos. Csak röviden említjük meg itt, hogy 1939-ben a templom mellett a temetőben végzett kis ásatásunk éppen a Szent Márton-kápolna irányában egy a mai építmény irányvonalainak megfelelő római fal létezését állapította meg.

A másik, szintén csak régebbi leírásokból ismert ókeresztény sírfelirat valószínűleg ugyancsak a Szent Mártonegyházban lappang, amennyiben azt tudjuk róla, hogy „supra altare in quodam angulo”.37 Ott volt az ősi keresztény temető, az ott lelt keresztény jellegű sírköveket a kegyelet századokkal előttünk a templomban őrizte meg. Ezen utóbbi emlék felkutatása a templomban még áldozatok árán azért is kötelességünk, mert a régi leírók szerint azon a Megváltó neve is előfordul, A felirat így hangzik: Hic positus est Florentinus infans, qui vixit annos septem et requiem adcepit in Deo patre nostro et Hristo (így!) eius.

Említetteken felül a M. Nemzeti Múzeum lapidáriuma is őriz négy szombathelyi lelőhelyű, ókeresztény-feliratú

35 CIL III 4186.

36 Bonner Jahrbücher 131, 1926, 23. Nagy Lajos, i. h. 96 után idézem.

37 CIL III 4221, 10934.

48