Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

A mellette levő klasszikusan szabályos oromzatos sírkő külsejében még teljesen pogány-jellegű, fejlaszerű, földfelettí síremlék. Összes díszei és motívumai is klasszikusan pogányok: féloszlopokon nyugvó díszített oromzat, állatjelenetes fríz, lenn guirlandot tartó Amor-ok, a tipikusan római kiterjesztett szárnyú sas. Éles az ellentét viszont a felirat szigorúan keresztény kezdete miatt. Nagy az ellentét továbbá az egész sírkő művészi kivitele, időbeli koraisága és a felirat rendkívül silány volta, a betűk kiáltóan késői jellege között. Ezt a jelenséget csak akkor tudjuk megérteni, ha a négyszögű feliratos mező szokatlan mélységét vizsgáljuk: az eredeti régi feliratot lefaragták s az így mélyebb mezőn vésték ki az új IV. századi feliratot. A sírkövet tehát másodszor használták fel, amire számos példát ismerünk. A régi feliratból mindössze lenn kétoldalt a D(iis) M(anibus) maradt meg. Az új felirat a szokásos keresztény formulával kezdődik: [■Bona]e memori[a]e. Aureliae lustinae ann(orum) XL coniugi carissimae, a kedves feleségnek állították az élők: Aurelius Gajanus (a férj) et Caius et Iustinus fili(i), a fiúk a legjobb anyának: matri pientissim(a)e u(i)v(i) f(aciendum) cfuraverunt) és lánya, et filia Syrica.

A 4. oldaloszlopon egy kis töredéken szintén a Bonae m[emoriae) olvasható.

Mindezekkel azonban korántsincsen kimerítve a Szombathelyen ezideig lelt ókeresztény lapídáris, sőt feliratos emlékek sora. Azok száma minden más magyar helyen Pannóniában felszínre került ilynemű emlékek mennyiségét meghaladja. Változatosságra és minőségre nézve is egyedülállók hazánkban ezen emlékek, így, hogy a Szent Márton-templomnál maradjunk, a régészeti irodalom számon tart egy Bene memorandae kezdetű sírfeliratot, amely a templom falában, ,,ín ecclesiae S. Martini pariete" volt

47