Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)
Az egyik felett az 5. oszlopon szerény formájú égett kőlap Nammius Quintus sírfelirata, aki custor cymiteri, a keresztény temető őre (helyesen custos coemeterii) s mint a sok temetést látott temetőőrök általában, hosszú életű volt, 86 éves korában, anfnorum) LXXXVI, hunyt el. A felirat egyben feleségének (coniux), Aurelia Irene-nek is sírirata, akinek életévei sajátságosán vannak kiírva: anfnorum) LX1XI. Szent Quirinus passiójából is kitűnik, hogy már a IV. század legelején igen nagy volt a keresztény hívek száma Savariában, a savariai ásatások keresztény jellegű eredményei (ismételten megnagyobbított basilica, cella trichora, stb.) pedig egyenesen püspöki székhelyről tanúskodnak. Abban a korban, amikor a keresztény vallást szabadon gyakorolhatták, sőt az már államvallássá lett, ez csak természetes következménye volt annak, hogy Savaria a pogány időkben is a tartomány vallási központja volt. A leletek tanúsága szerint a keresztény temető, „a legkésőbbi savariai temető a Szt. Márton-kolostor közelében a Szt. Mártonról nevezett külvárosban terült el“.32 Egyebekkel együtt itt került elő az említett sírfelirat is, Nammius Quintus e temetőnek volt az őre. A kolostor, ill. templom mellett, mögött van a mai keresztény temető is. A legragyogóbb bizonyítéka, a legékesebben szóló adata e klasszikus földön a kontinuitásnak, a klasszikus időkből fakadt keresztény folytonosságnak!33 1,2 Varsányi, Arch. Ért. 4, 1871, 213. 33 Nagy Lajos, Pannonia Sacra. Szent István-emlékkönyv I, 95: „Ezen a helyen a keresztény-római hagyomány a középkor folyamán is tovább élt." — Varsányi, Arch. Ért. 4, 1871, 218: „a sz.-mártoni kolostor közelében temetkeztek . . . Krisztus monogrammját már gyakran használták, úgy, hogy ahol csak felírást találtam, mindegyiken láttam ezen monogrammot." — Lipp, Egyl. jel. I, 1873, 67: „a keresztény római temető a III. és IV. századból Szent Márton község baloldali házsora alatt keletnek húzódik egész a kovácsműhelyig, ott 45
