Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

le, amelyet herma-szerűen a nagy felirat alatt helyeztünk el, A rongálások dacára is igen kifejező erejű fejet egy III—IV. századbeli császár képmásának tartjuk.

Az északi fal mellett (6. képen balra) látható az a hatalmas márvány geison-, párkány-tömb, amelyet a capitoliumi templommal hoztunk kapcsolatba. A fősíkból kiálló (ín antis-) részlet ez, amelyet az alatta volt archítrávval együtt egy oszlop tartott. Lux Kálmán megfigyelése és mérése szerint az ismert savariai gránit-oszlopok mérete a fejezetet is számítva a kiugrás szélességével pontosan egyezik.

A teremosztó középoszlopok árnyékát úgy elimináituk, hogy azok keleti és nyugati lapjaival egy síkba oldalvilágítást igénylő kőemlékeket állítottunk. Különösen alkalmasak e helyek a művészileg másodrendű, epigráfiai és történeti szempontból azonban rendkívül fontos ondódi sírkövek számára, amelyek 2—4. középoszlopok árnyékterében láthatók (5. és 7, képek). E sírkövekkel, azokat szabályosan feldarabolva, még római időben egy kutat béleltek ki, amelyet 1929-ben házépítés alkalmával megtaláltak. Az értékes kövek a múzeumba kerültek, egy részüket azonban eléggé el nem ítélhető dilettáns módon erős betonanyaggal ragasztották össze, elkenve részben a feliratok fontos részeit is. A sírkövek kivétel nélkül még a Kr. u. I. századból valók. Egyeseken rómaivá lett benszülöttek népi nevei szerepelnek, pl. a 2. középoszlopnál Damanaeu [s] Buri f(ilius), a 3. kőzéposzlopnál egy kövön Uttidius és Utiedia, a 4. középoszlopnál viszont ugyancsak egy kövön Utiedia és Utidius. Mindannyi elhúnyt, még az illyr-kelta nevűek is, Savaria első, mégpedig telepített lakosságából valók. A 4. középoszlop mögött L. Naevius Rufus, Ter(tii) f(ilius), a leg(io) XV Apol(linaris) vet( eranus )-& a sírkövén expressis verbis meg is van jelölve, hogy az elhúnyt deduct(icius) c(olonia) Cflaudia)

38