Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)
S(avaria) volt. A felirat második sorából azt is megtudjuk, hogy Medi(olano), Milánóból telepítették Savariába. A 3. középoszlop mögött Sex(tus) Uttidius Celer, ugyancsak vete(ranus) leg(ionis) XV Apolflinaris) szintén ilyen „deductions'‘ (ide telepített) lehetett s mint ilyen a Claudia tribusba soroztatott (3. sor). A feliratok szerkezete, pl. a hfic) s(itus) e(st), „itt nyugszik“ formula szintén a koraiság egyik bizonyítéka. Az oromdíszes ondódi sírköveket legtöbbnyire Medusa-fejek és 2—2 delfin díszítik. A mellképes ábrázolások a helyi haj- és ruhaviseletet tükrözik vissza, a 4. középoszlop mögött pl. az egyik női mellkép vállain kétoldalt a sajátságos pannoniai fibulákkal találkozunk. Külön figyelmet érdemel a két Uttidius-Utiedia síremlék, amelyeket a 3., ill. a 4. középoszlop mögött úgy helyeztünk el, hogy egyszerre szemlélhetők. Mindkét személy mindkét feliraton szerepel. Korábbi a 4. középoszlop mögötti felirat: Utiedia, Sex(ti) lib(erta), Carnuntina ann(orum) XXV h(ic) s(ita) e(st), Sex(tus) Utidius, Sex(ti) libertus, Narcissa mater v(iva) l(ecit) sfibi) et sfuis). Utiedia hunyt el tehát korábban, aki carnuntumi (ma Deutsch-Altenburg a Duna mellett) származású felszabadított és Utidius nővére volt; utolsónak az anyjuk, Narcissa szerepel. Sextus felszabadította később polgárjogot nyert, ezért lett Sex(tus) Uttidius Celer — lásd most a 3. középoszlop mögötti sírkövet/ — s mint ilyent valószínűleg deducticius-ként vették fel a savariai Claudia tribus-ba. Mikor meghalt, az ő sírkövére is rávésték a család többi tagjával együtt Utiedia nevét, aki azonban itt Fuscus felszabadított jaként szerepel: Sex(tus) Uttidius, C(ai) ffilius), Claudia (tribu), Celer vete(ranus) leg(ionis) XV Apol(linaris), ann(orum) XXX h(ic) s(itus) e(st). T(itulum) fieri iussit sibi et Utiedi(a)e, Fus(ci) l(ibertae) et... A lapídárium északi fala mellett a nagy márvány-39
