Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)
csak egy oka lehetett: a feliratot minél magasabbra igyekeztek tenni, mert maga a márványlap is alacsonyan, a császár szobrának talapzatán foglalt helyet. Ellentmond a feltevésnek viszont a felirat nagy mérete és vastagsága (25 cm), az egész mező bekeretelése; a szobor-feliratok kisebbek s vékonyak; a nagy Domitianus-felirat vaskossága miatt is falba készült. A város középkori falában való megmaradása is ókori magasabb elhelyezés reminiszcenciája. Az üres alsó rész esetleg valami tettének, dedikációjának megörökítésére volt szánva, ami valami okból elmaradt. A szerkezete miatt nem kellett bázis-feliratnak lennie, mert ugyanazon évből egy másik (a falon mellette délre) azonos szerkezetű és szövegű kisebb feliratunk is van. Jobb fele hiányzik. Két szobor-felirat, tehát két szobor ugyanazon évből és egy helyen szinte elképzelhetetlen, így mindenképpen első feltevésünk látszik bebizonyítottnak: épület-feliratok voltak. Domitianus nevét, miután őt halála után damnatio memoriae -vei sújtották, mindkét feliraton kivakarták, A domítianusi kisebb felirat mellett egy felirattöredék pro sa[Iute] imp(eratorum) Selveri et Anto\nini Au[g( ustor um)...], tehát Sept. Severus és Caracalla (198—-211) üdvéért való fogadalomból származik. A kis párkánytöredék márványból viszont \d(ominus)] n(oster) Gordian(us) (238—244) emlékét őrzi. A nagy felirattól északra egy későrómai császárfelirat Kr. u. 349 körüli időből a győzedelmes Constans császár magasztalásával kezdődik: Beatitudine d(omini) nfostriJ Constantis victoris ac triumfatoris semper(que) Aug(usti). A továbbiak szerint Vulc(atius) Rufinus vfirj c(Iarissimus) praef(ectus) praet(orio) a horreum-okát, magtárakat, éléstárakat rendbe szedte. A császári kőemlékek sorát egy kolosszális fej zárja 37
