Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

eső s így kevésbbé jól megvilágított feléről ad tájékozást. Az anyag kiválasztása és itteni elhelyezése a világítási adottságoknak megfelelően történt. A középvonalban két négyszögű oltártöredéket állítottunk fel szabadon arra való tekintettel, hogy mind a négy lapjuk megfaragott, sőt kereteit díszű, tehát eredetileg is körülj árhatók voltak. Már mindkettőről hiányzik az istenség neve. Az elsőnél a meglevő kezdő szóval kapcsolatban [Numine] Ostenso-ra gondoltak, ez azonban aligha lehetséges, mert a felirat kezdete — a jobban megmaradt oldalfelületekből és arányokból ítélve —- így a mező közepére esett volna, ami legalább is szokatlan. C. Alíius Lfucii) ffilius) Secundas a leg(io) XV Apol(linaris) veteranus-a állíttatta. A másik fogadalom, sac(rum), csak az istenség Augfusta) jelzőjét őrizte meg. A fogadalmat tevő neve, Tifberius) Claud(ius) Togor lib(ertus) Eutychus Augfusti) korai feliratra vall, korai a jellege a szép szabályos betűknek is. A kő a savariai lapidáríum régi állagából való, „ín aula episcopi“ szerepel,31 feltehető, hogy a püspöki palota területén, a capitólium-körzetben találták. A szép kivitel, az Augfusta) jelző megengedik a feltevést, hogy még a Kr. u. I. századba helyezhető tömb a savariai capitóliumban vagy annak körzetében Minerva Augfusta)-nak szólt, esetleg az istennő egyik szobrának talapzatául szolgált. Az Eutychus Augfusti) a tartományi császári központi hivatal alkalmazottját, szolgáját jelentheti.

Ugyancsak a középtengelyben áll a töredékes márvány-sarkophag is. A Kr. u. III. század közepén megszűnik a sírkövek divatja, legalább is a vagyonosabbak többékevésbbé díszes, Geníusokkal és mythologiai domborművekkel ékített, egyik hosszanti oldalon felirattal ellátott, egy ideig tehát a föld felszínén elhelyezett kő-, illetőleg

31 CIL III 4169.

35