Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

dalmában egy bizonyos diadalívről, diadalkapuról (arcus volt az is), egy XVIII. századvégi rajz is tanúskodni látszik róla minden biztosabb régészeti vagy történeti adat nélkül. A lapidárium arcus-felirata azon ház építésénél vagy annak környékén kerülhetett napfényre, amelybe befalazták. Ez a hely pedig nagyon közel van a mai székesegyház előtti térhez, ahol feltevésünk szerint egykor a belső római városrésznek, biztos tudomásunk szerint pedig a középkori püspökvárnak főkapuja volt. Az építmény, amelynek feliratát emlékünk alkotta, szintén nem lehetett messze a lelőhelytől. Noha lehetséges az is, hogy más rendeltetésű arcus-hoz tartozott (díszes sírépítményeket is díszítettek pl. arcus-szál, a nagy savariai temetők azonban a városon kívül voltak); az oromzat, kettősszárnyú ajtó és főként oszlopok említése — ha a felírat kiegészítése helyes — mégis inkább monumentálisabb építményre, diadalívre vagy városkapu-ívre engednek következtetni.

A középoszlopokon egyébként (5. kép) kisebb feliratos táblákat, felirattöredékeket helyeztünk el, az előnyösebb oldalmegvilágítás miatt, főként a keleti és nyugati felületeken.

Ugyanez a szempont vezetett bennünket a sírkövek felállításánál is a terem déli falának közelében. Az ablakokhoz igazodva, fülkéket alkotva helyeztük el azokat úgy, hogy egymásnak háttal állítva mind oldalvilágításban részesülnek (2. kép), aminek következtében nemcsak díszes oromzataik motívumai, ábrázolásaik, jeleneteik alakjai jutnak teljes plaszticitással érvényre, hanem az árnyékolás révén a bevésett feliratok is tökéletesebben olvashatók.

Mindjárt a capitóliumi torzók közelében egymásnak háttal két korai, Kr. u. I. századi síremléket látunk. L, Licinius Lepid(us) sírköve alul csonka. Tipikus katonai sírkő, oromzatában rozettával, kétoldalt pedig delfinekkel.

21