Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Cella trichora

tott. Mint biztosan tudjuk és a maradványokból is megállapítható, a középkori várfalnak is ez volt az é. iránya. A IV. században azonban, éppen akkor, amikor mint császári székhelyen Savariának ismét nagyobb lett a jelentősége, ez a belső régió é felé kibővült, valószínűleg az említett elzáró falig (56—57. kép). Akkor már nem erődfal épült ott, hanem csak erős falkerítés árokrendszer nélkül. A „soproni kapu" azonban megmaradt mint helymegjelölés az előtte kialakult térrel. Valószínűleg ekkor kapcsolódtak a tornyok é. külső sarkához a mindkettőnél megállapítható, kifelé é-ra tendáló falak. A ny. kaputoronynál ez pláne egybeépültnek látszik és vastagsága (154 cm) is teljesen egyezik a torony ny. falának vastagságával.

Cella trichora

Későrómai időkben ez a kapu előtti terület az út lezárása és a kibővítés folytán azonban nemcsak alaprajziig,76 hanem szintbelileg is lényegesen megváltozott. A kövekkel burkolt tér és szép út eltűnik egy vastag feltöltési réteg alatt. Már 60 cm-t is meghaladó földréteg van ezen a kövezeten, amikor erre a térre, illetőleg kövezetre egy későkori, de még római, mégpedig jellegzetesen keresztény szentély, egy ú, n. cella trichora épül (55. kép). Megalapozott négyszögből három félkörű apszis domborodik ki (a középső egészen és az é. nagy része még a kanonoki kert alatt van), amelyeknek ny-on egy hossznégyszögű előcsarnok felel meg (I. t. H, 61—63. kép).77 A

TMAz egész regio alakja is nagy változást szenved ez által, a hossztengely é-d irányba tolódik el.

77 A pannoniai ilynemű építményekre vonatkozólag 1. Nagy Lajos, Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár-utcában. Budapest, 1931. — U. a., Szent István-emlékkönyv: Pannonia Sacra 1938,

46