Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Cella trichora

62. képen láthatjuk, hogy az építmény rendesebben rakott, felmenő, szint feletti fala a kövezet felett 60 cm-re jelentkezik csak, közben a sarokba egy utca-követ is befalaztak, amely a leásás folytán ma az alapból kilóg. Az előcsarnokban történt leásás pedig azt mutatta, hogy az alapásásnál helyenkint át sem törték a burkolatot, hanem közvetlenül az úttest kövezetére falaztak. Építésekor már nem számoltak a kövezett út adottságaival, mert pl. tengelye, előcsarnoka az út, illetőleg tér vonalától hegyes szögben eltér.

Az épület formájáról és rendeltetéséről végleges véleményt csak annak teljes felfedése után adhatunk. Ily alaprajzú szentélyek főként temetőkápolna, sírhely (benne egykét sírral, esetleg sarkophaggal), mauzóleum céljára szolgáltak s mint ilyen rendesen a városból kivezető út (az új, feltöltött út) mentén, a kapun kívül, mint pl. a római Via Appián vagy Pompeiben, épült. Előfordul azonban mint keresztelő kápolna, mint baptisterium is. A mi esetünkben a basilica é—k sarka mellett feltételezett korábbi baptisterium felhagyása után ez szolgálhatott fenti célra.

Alaprajzilag a fejlettebb típussal van dolgunk, amenynyiben a 75 cm vastag falu négyszögből, amelynek oldalhossza 6.45 m, indulnak ki a félkörök; tehát sarkok közbeiktatásával és nem közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, mint pl. Aquincumban és Sopianaeben. Szerkezetileg a középteret egész, az apszisokat pedig alacsonyabb félkupolával fedték be. Felmenő falainak építése (főként lapos terméskőből) igen gondos, a déli apszisnál két laposan rakott s egy ferdén kalászosán (opus spicatum-szerűen) falazott sor váltogatja egymást. Falainak vastagsága általában mindenütt 75 cm, csak a k., bejárati fal vastagabb, 85 cm. Nyilván díszesebb kapunyitás miatt építették

114 kk.— Pécsett a cella trichorán kívül újabban egy hét apszisos későbbi építmény is előkerült: Gosztonyi Gyula, A pécsi hétkarélyos ókeresztény temetői épület. Arch. Ért. 1940, 56 kk, XIII. t.

47