Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Porta Scarabetensis

sarka körül helyenkint nagyon széles alap-kitüremlést látunk, amely nem más, mint az előbb leírtnak megfelelő másik, a ny. kaputorony alapjának maradványa. A kettő közötti távolság megfelel a normális antik kapunyilásnak, a kiugró pillérekre eső kétszer 120 cm-t leszámítva, az a-b-c vonalon konstatált 540 cm útszélesség bőven adva volt (53. kép).

Az ad Scarabetensem portam irodalmi adat tehát úgy értelmezendő, hogy az első basilica apszisa éppen a kapu keleti tornya mellé esett, a megnagyobbított basilica sarka pedig pontosan a már felhagyott kapu keleti tornyának alapjára épült, kiálló szentélyével elzárván akkor már a különben más helyen is elrekesztett utat. Ezen helyzetből azt is megállapíthatjuk, hogy a szent földi maradványainak első elhelyezésekor még csak a kisebb basilica állott, mert a passio még a kaput, mint olyant említi. Most lesz érthetővé, miért találunk oly szép faragott köveket a basilica é—ny sarkában (9. kép). A soproni kapu k. tornyának quadrumait mindjárt felhasználták az annak helyén épült basílica-toldalék építésénél. Ezzel kapcsolatban még valamit megfigyelhetünk: hogy a basilica ezen sarka, amely pillérszerű kiugrást mutat, a torony meglévő alapjára épült, azt az alapnak az é. oldalon látható „kifolyásán" felül az is mutatja, hogy a pillér d—ny kiszögelése, sarka „kilóg" az itt kissé beljebb álló alap fölött (9. kép).

A nyugati kaputorony természetesen továbbra is fennállott, ha esetleg később már más célt is szolgált. Sok javítás nyoma is erre vall, pl. az exponált sarkokon a különben terméskőfal téglával van kijavítva (60. kép), mikor azután végleg megszűnt, faragott kőrészeit, mint láttuk, egy középkori toronyfélében használták fel.

A Kr. u. I. századra, vagy legkésőbb a II. század elejére jellemző kapuzat létesítése idején a zárt római terület valószínűleg eddig, a basilica é. határvonaláig tar-45