Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Quirinus-basilica

tartotta a hypocaustum melegítő légterének, fűtősávjának tetejét.

A basilicától é-ra részben hozzáépítve, részben ahhoz alkalmazkodva több építmény indul é felé. Valamennyi háttal, kettő apszissal és fűtőkamráival csatlakozik a basilica é falához. A basilica fűtését tápláló, már említett kamrákon kívül tehát ezen építményeknek semmi szerves architektonikus kapcsolata nem volt a basilicával az I. táblán d-vel jelölt félkörű építményt esetleg kivéve. Mindannyinak homlokzata más utcára, más térre mutatott, végleges véleményt éppen ezért e maradványokról csak a szomszédos két kanonoki kertben végzendő ásatások után lehet mondani. A közép-, illetőleg újabbkori helyzet közötti kontinuitás szempontjából már most fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ezen összes építményeket a basilica-faltól 3 m távolságban, azzal párhuzamosan keresztül szel egy 60 cm vastag, valószínűleg középkori alapozású, újabbkori fal (48—49. képeken a kerítésfal mellett), amelynek a kontinuitás szempontjából való jelentőségére jellemző, hogy mindmáig határvonal maradt a püspökségí régió s a kívüleső területek között azon a vonalon, amely az említett 1782. évi városi jegyzőkönyv szerint a középkori várnégyszög é határa volt, amely azonban a későrómaikori helyzetet nem fedi, lévén annak é határfala, a 3 méteres sáv épületei miatt is, ettől jóval északabbra.

A háromméteres sáv legkeletibb apszisa (I. t. d; 47, 50—51. képek) míg egyrészt belevág a basilica é. falába, másrészt áttöri a kel. fal é. folytatását. Utóbbi fal pontosan az apszis közepén vonul. Miután a félkör falrakási technikája is egyezik a basilica-fallal (noha azt, mint a képeken láthatjuk, átmetszi), a szabályos alkalmazkodásból is következtethető, hogy az valamelyes rendeltetési kapcsolatban is állhatott egykor a basilicával. Legdöntőbb bizonyíték erre az, hogy az apszis legfelső, az osztó falat is

35