Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Quirinus-basilica

magasabb fekvése miatt jobban ki volt téve a dulásoknak — csak szerény foszlányok maradtak fenn annak északi felén (36. kép). E maradványokból azonban biztosan megállapítható, hogy a félkörű alaprajznak megfelelően, az iv közepéről kiinduló árnyékolt vonalak egy hatalmas palástvagy kagylószerű motívummal terítették be az egész apszist, a korban közelfekvő parenzoi ókeresztény apszispadlók mintájára. Az apszisnak a hajó felé néző szegélyfala csak egy helyen maradt meg (42. kép) részben spicatum-szerű tégla- és lapos kőfalazással. Ezt eredetiben meghagyva annak vonalában és modorában építettük meg a mai falat. A silány, simítás nélküli falazás úgy érthető, hogy az előtt lépcsők voltak, mégpedig márványlapokkal borított lépcsők, amelyek nyoma az é—ny sarokmozaik szélén megmaradt márványcsonkokban (42. képen a nyil irányában) jelentkezett.

Mint már az első basilica-padlóval kapcsolatban megfigyelhettük, a mozaik-felület ágyazása meglehetősen vékony terrazzós, betonos rétegbe történt. A mozaik felületek, foszlányok igen gondos feltárást igényeltek s még nagyobb gondot okozott ezen agyonrongált (40—41. kép) és helyükről elcsúszott foszlányoknak (pl. a növényi csokornak a 38. képen) a rögzítése, helyreállítása s egyes kisebb felületeken a közelben talált eredeti mozaikszemekkel (pl. a d—k sarok hypocaustumában az itteni egykori beomlás folytán lezuhantakkal) való kiegészítése (39. kép). Igen áldozatos munkával, hidegben, esőben, de rendkívüli hozzáértéssel végezte el ezt a munkát a M. Nemz. Múzeum kiváló tudományos restaurátora, Méri István. Az ő tudományszeretetének és áldozatos odaadásának köszönhetjük, hogy sikerült a maradványoknak úgy szólván minden szemét megmenteni s eredeti helyén megtartani.

Bejáratot a basilica területére a narthex felől csak a d—k saroknál tudtunk megállapítani (11. kép). Mind ezen

33