Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Savaria jelentősége és topográfiája

levő bástyafalakra való ráépítése. A régi serház, mint láttuk, a bástyával épült össze. Ugyanez a helyzet a déli oldalon is. A délkeleti sarkon ma is álló régi iskolaház északi fala egyenesen a várfalra épült, miként ez a ház pincéjében megállapítható. Ugyancsak a pincében látható azonban a vár délkeleti sarokbástyájának kerek fala is. Ha a várfalat itt nyugat felé képzeletben meghúzzuk s a régi serház melletti (előbb említett) faliránnyal keresztezzük, a vár délnyugati sarka a Hollán Ernő-utca legszélesebb szakaszához esik, oda, ahol a házak sarkos kiképzéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az első házak a török, illetőleg kuruc idők után a sarok-árok külső szélére épülhettek.

Visszatérve a délkeleti (a pincében meglevő) sarokbástyához a keleti várfalat a mai püspökváron át a szeminárium északi sarkáig az 1782-es jegyzőkönyvből pontosan ismerjük. Ez az egyetlen oldal már a jegyzőkönyv alapján is a helyszínen lemérhető s a távolság kb. 180 métert tesz ki. Pontosan a pannoniai I—II. századi közepes nagyságú táborok, castellumok egyik oldalhossza ez, egy ékes bizonyíték a római táboreredet mellett. Későrómai időkben a IV—V. században — mint látni fogjuk — éppen ez a vonal É felé kitolódott.

A XVIII. század végéig még úgy, ahogy fennálló várnégyszöget azután tulajdonképpen a Szily János püspök, Szombathely első főpapja által megindított nagyszabású építkezések bontották meg. Ekkor tűnt el a mai püspökvár mögött, pontosan annak középtengelyében állott (szentélyével azonban a mai székesegyházéval ellentétesen keletre néző) ősi vártemplom, amelyben minden joggal a római nagy capitoliumi szentély utódját kell látnunk; ekkor tűnt el a donjonszerű, nagy kerek középkori várkastély,45 amely

45 Képét 1. Schoenvisner, i. m. 1, a fejlécen!

18