Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Miskolci Csulyak István (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei
Az 1629. évi egyházlátogatás Iskolarektorok Nekünk tetszett a tisztelt rektor urak eme véleménye, viszont nehogy Suri uram tudta nélkül próbáljunk bármit is, helyesnek tűnt a mi és a rektor urak immár egyeztetett véleményét tudtára adni. Melyet meghallván Suri uram, kissé feltüzesedett és ilyen szavakkal fakadt ki: „Ezt a megállapodást közzétenni nem jelent semmi egyebet, mint a megkezdett intézkedést teljességgel semmibe venni, ez lekicsinylése őnagyságának és egyszersmind mindazon tisztelt férfiaknak, akik ama rendeletnek nemcsak részesei, de élharcosai is voltak. Mivel pedig az átadott tanterv semmi eltérést nem tartalmaz az előző rendelethez képest, hanem inkább annak részletesebb magyarázatát, a leckékhez és a tanórákhoz fűzött megjegyzéseket, ezért érvényben kell maradnia, még ha zúgolódik is a tanuló ifjúság.” Mikor pedig azt mondtam, hogy ebben az ügyben csak a tanulók előmenetelére kell tekintettel lenni, és ezért azon kell fáradozni, hogy a tanulók korábban már eléggé megsebzett lelkének nyugalmat adjunk, nehogy az izzó tapló tűzvészt lobbantson fel, és az iskola szétszóródjék, azt válaszolta, hogy tíz diákkal elégedett, akik derekak és a többiekkel nem törődik, még ha az iskolából az eke szarvához kerülnek is. Én ezzel szemben azt mondtam, hogy egy diákból tízet, tízből százat akarok csinálni, és az ilyen beszéd miatt van neki rossz híre mostanában sokak előtt. Az én elképzelésem teljesen más, mert ahogy egykor Periklész mondta, hogy miatta senki ne öltsön gyászruhát, így én sem akarom, hogy miattam akár egyetlen diák is elhagyja az iskolát. Miután így adtuk-vettük a szót, abban mégis engedett, hogy a fizika és a héber olvasás egy időre mellőzhető, és azokra az órákra logika és retorika nyilvános előadása kerüljön. De hogy mégsem tűnjék úgy, hogy a gimnáziumot megreformáló tisztelt uraknak bármit is elő akarunk írni, eldöntöttük, hogy ki kell menni Tarcali Szepsi Mihály uramhoz, mindezt tudtára adni, és ha lehetséges, a szünidő előtt jöjjön el Patakra Körtvélyesi és Prágai nagytiszteletű uramékkal, valamint Szegedi Benedek urammal, a szikszói lelkipásztorral együtt, és hogy az ügy jobb irányt vegyen, mindenki egyetértésével valami biztos és tartós megoldást kell találni. A városból visszatérőben a tisztelt rektor urak először Bakai uramhoz hívattak meg, azután a diákok közül hatot munkájukban a leghűségesebb helytállásra intett az eklézsia, ezeket ilyen módon szólítottam meg: „Legkiválóbb diák urak! elhatároztam magamban, hogy teljes vizitációnak vetem alá a pataki eklézsiát s véle együtt a gimnáziumot, azt pedig elvégeztem, bár jobban is végezhettem volna; hogy pedig az iskolát nem tudtam meglátogatni, a legjobban gyötört, részben, mert igen kisszámú kísérettel vagyok itt, és iskolátok népesebb küldöttséget kívánt, részben mert hirtelen visszahívtak; mégis gondom lesz rá, ha Isten megadja, hogy a szünidő előtt Krisztus születéséig meglátogassalak titeket. Mindaddig kérlek, ügyeljetek a kegyességre, engedelmeskedjetek tanító uraitoknak, nem kell nektek lázongani, hanem a tanrend szerint korábban megkezdett tanulmányaitokat folytassátok, kérve az Urat, hogy tanulmányaitok során bőségesen megáldjon.” Ezek elhangzása után a diákok egyike, a szenior vagy valamelyik szószóló a coetus nevében elszántan kérte az eklézsiát, hogy az eddigi kárukkal számot vetve, amely tanulmányaikban terheli őket, legyen gondja rá, hogy az iskola abba a korábbi állapotába állíttassák vissza, amelyben a változtatás előtt volt; [...] s [az egyház] legalább addig kapja vissza a gimnázium irányítását, amíg [a diákok] észre nem veszik, hogy vajon az ifjúság előmenetele felé hajlik-e. Mivel pedig látják, hogy ama jövőbeli rendeletek semmi jót nem ígérnek, értsd: amelyek hét hónap óta csekély vagy éppen semmi hasznukra nem voltak a tanulmányok során, éppen ezért eme későbbi téli tanulmányi tervet semmi módon nem fogják elfogadni; és ezt három változatban elmondta a szószóló. Mikor pedig láttam, hogy a tanuló ifjúság további beszédekkel akar minket terhelni, hallgatást parancsoltam, s hogy nyugodjanak meg, és térjenek vissza a gimnáziumba tanulmányaikhoz. így hagytam el Patakot. 65
