Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Miskolci Csulyak István (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei
Az 1629. évi egyházlátogatás Pálenka égetésre csötört 3 gabonát adott ki, az mely nem volt szokás ezelőtt. Az pálenkát rajtok hagyta az jobbágyokon, és minden csötört gabonáért tizenkét pénz híján egy forintot vett rajtok, az mely teszen R. 10 den. 56, ez az 3 esetért gabonának az ára. (Éltének vele. Responsum ecclesiae. Complárság volt, azelőtt nem volt.) Karácsony után két négely sert küldött Isépben, de sem iccét nem küldött, sem nem izent, mint árulják az jobbágyok. Az jobbágyok azt ítélték, hogy úgy kelljen árulni, mint az több földesurakét. Annakokáért az magok iccéjével áruitatták ki az szokás szerént. Az urak egy négelyért R. 3 vöttek, ő kegyelme penig egy négelyért tizenöt pénz után vött R. 4, az másikért negyed felet. (Azt várta belőle az mi benne volt.) Azután még két négely sert küldött reájok és az maga iccéjét vele egyet. De mivel kisebb volt az az icce az falu iccéjénél, nem költ el a ser. Hanem az egyikben valami maradott volt, és azt 36 pénzen adta el az kocsmáros, de az kocsmároson ugyan R. 4 vött. (A város iccéje volt.) (Responsum ecclesiae. Az helybeli iccével kellett volna.) Az másik négely sert egészlen adták el R. 2, mert ha több ideig tartották volna megbüszödött volna, és el nem adhatták volna. De János uram negyed fél forintot vött érette rajtok, és mégis ötven pénzt követ. Huszár Jánosra vetett volt egy hordó bort ki árulni, de mivel ő öreg ember volt, az maga fiával áruitatta ki, sok idő tölt az kiárultatásban. Végre osztán addig költ az bor, hogy annyira elfogyott, hogy az csapját kivonván csak azon seprő jött ki az likon. Az seprős hordót szekerre tővén Varanóra visszahozta, de akkor Tholnai uram Tolcsvára készült szüretre, és a hordót meg nem mérhette mindjárt, hanem két hét múlván megjővén, az fiát Huszár János beküldötte. Kiütvén az hordó fenekét 4 forint ára bor szivárkozott az seprőről. Annak az árát kivonta, meg is vötte az 3 forintját, az bor is János uramnál maradott, az egy forintját az felesége János uramnak úgy engedte meg, hogy ha az ura kívánja, azt is megadja. Azt az 4 forintját az ispánja által megizente, hogy megengedte, mert az borokra töltötte azt az maradék bort. Egykor hivatta be Tholnai uram Huszár Jánost, de mivel ő öreg ember volt, helyette az fiát bocsátotta be. Bejövén mindjárt captiválta Tholnai uram, és az atyja jött érette, zálogban egy lovat hagyott az fiáért. Pirongatták Tholnai uramot, hogy adja meg az lovat, mert R. 4-nál többet ér. Úgy adta meg az lovat, de azért az egyszer megengedett R. 3, ugyan megvötte rajta (az bor árral vette meg azt mondja). (Tagadja, s azt mondja, hogy hamisság ez, mert pecsét alatt volt.) Maga Tholnai uram láttára az jobbágyoknak ki kellett tölteni az sert büdössége miatt, de mégis ugyan meg kellett az R. 3 adni. (Miért nem itták meg.) Neheztelik az ide s tova való járását az jobbágyok lovain, holott az több pásztorok fő lovakat tartottak. Ő penig nem tart, hanem mindenüvé csak az jobbágyokat fárasztja. (Az volt az szokás.) Csáklyó. Pastor: Casparus Thuróczi. Rector: Martinus Benedicti. Aedilis: Georgius Smars. Judex: Michael Hartus. 33
