Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Miskolci Csulyak István (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei
Az 1629. évi egyházlátogatás Jakab ispán mikor dologra űzi a jobbágyokat, minden tekintet nélkül vént, ifjat és bírót a leikével, a keresztekével rútítja. Kopasz Lator Jakab ispán ez. Constat hoc ita fiiisse.110 A régi parochus maga tartott házánál szolgát, de János uram nem tart, hanem télben a jobbágyok közül egyet-egyet hétre vetnek fel, és az fűti a kemencét, a maga tehenével is annak kell bánni. Úgy éltének vele azelőtt is. Mikor Visnyot kezébe adták, akkor 19 jobbágy volt, de mostan csak 7, és ha ezután így leszen dolgok, azt mondják, hogy pusztán hagyják a falut. Az udvarbí- rák is szabadon hagyták, hogy tudják, holott legyenek az urak falui, menjenek oda, és ők örömest befogadják őket. Tagadja, hogy 19 volt volna. A maga tehenit is a Visnyai bíróra hajtotta nyárban, hogy őriztesse a falu pásztorával. Ez is nem volt törvények. Az penig sajnálja, mert semmit tőlök nem fizet. Az ispán is mostan a magáét, és akinek akar kedveskedni, odahajtatja, és ez után válik meg, ha fizet-e érette vagy nem. Tartozik ezzel. Fizetett a pásztor a pásztornak. Az ispán Varga Jakabnénak egy láncát hozta el, mivel sokadalomban lévén az asszony az Úr dolgára nem mehetett. A lovát ugyan elhozták és befogták. A láncot penig az Isépieknek R. 1. (egy) eladta. A több embereknek is vitte el akkor zálogát, de azoknak kinek egy cipón, kinek den. 3. pénzen kiadta, a szegény özvegynek láncát penig odavesztette, és sajnálja most is szegény. Resp. János uram meghagyta, hogy el ne vesszen, hanem meghozza. * Testimonium Colonorum Isepiensium contra d. Tholneum.111 Huszár János (Czeglédi Ferenc idejétől fogván élt és tudja az jobbágyoknak állapotját), Azud Benedek, Petrinko Miklós, Hudi Pál. Testes fide mediante fassi sunt. Nem volt törvény, hogy az vérektől az megholt ember marháját elvötte volna az földesúr, mint János uram cselekedik. Hanem az vérre szállott, de ő kegyelme egy árvától és Szabó Gergelynek feleségétől maradott javát, 3 cub árpát, három köböl ledneket, egy csötört lencsét, 1 csötört kölest, 20 kereszt búzát, 4 kereszt gabonát, 3 köpü méhet, 1 tehenet, 2 ökröt (de az ökröt visszaadta, letővén R. 1. ő kegyelmének, mivel látta, hogy elégtetlen az jobbágyságra; Mert egy holnapig vagy többig az maga szénájával tartotta) egy köböl szilváját elvötte. (Az negyed részt kiadta, de az többi nála maradott.) Ez megnevezett Szabó Gergelynek maradott Hanos falván R. 130, melyet az ő Szatsurban lakozó atyjafiai éppen felvöttek. Az isépi atyjafiainak abból részt nem adtak. (Ennek nem kellett volna lenni.) Hanem az földesúrhoz, János uramhoz igazították ezt mondván: Tholnai János uram az te részedet elvötte, és kérd meg ő tőle. Kérte, de csak hat köböl búzával kínálta, de azt is nem vötte el. Istenre kérte mondván, mert őtet nem illeti, de ugyan nem adta. A jobbágy fiai (kik közül egyiknek tehenét vötte el, az másiknak ökrét, de azt az ökröt tíz forintért adta vissza) immár azok az fiák elbujdostak Isépből, és imitt- amott szolgálnak. (Erre nem emlékezik.) 110 Bizonyosan így volt. 111 Az izsépi jobbágyok vallomása Tolnai úr ellen. A tanúk eskü alatt vallották. 32
