Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Miskolci Csulyak István (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei
Az 1643. évi egyházlátogatás 10. Az 1643. évi egyházlátogatás ^ A Bodrogközön kezdett visitatióban Kisfaludi Orbán bodrogkereszturi lelkész és Géresi Bálint, újhelyi „collega” voltak együtt az esperessel. Lukán kezdődött, hol a bírák egyike Kapros István volt. A káromkodóknak még mindig csak a „kezét teszik a kézi kalodába.” Valami régi ígéretök teljesítését lelkökre köték az esperes és társai. Bereczki következett, melynek bírája Csomós Bálint volt, míg egyik filiában Körmendi András vitte e tisztet. Innen Szerdahelyre mentek, melynek lelkésze Mihály keresztnevű volt, míg a rector Fűzéri nevet viselt. Szigorúan meghagyták valaminek, valószínűleg csűrnek építését záros határidővel, oly módon, hogy annak elmulasztása esetén a prédikátor „az egy keresztelésnél” egyebet „nem tartozik [...] szolgálni.” A felsőbereczkiek is köteleztettek itt valami építésre, úgy látszik a schola sövényének megcsináltatására, de a szerdahelyiek tartoztak aztán gondját viselni, különben pedig ha el fog pusztulni, magok fogják büntetésből felépíteni. Az auditorok a pásztorról és családjáról jót mondtak, azon kívül, hogy a catechisatiót addig elhanyagolta. Vagy Rád vagy Zétény lehetett a következő község, melynek bírája egy Kerékgyártó nevű ember volt. Boly jött a sorba, amelynek filialisa nem jelent meg. A pásztor „Michael Láposi.” Valami építéshez követ s egyebet beszereztek, de egy Farkas nevű egyén eladta mindet azzal az ígérettel, hogy „ő mást ad érette, azonban [...]” „Az ispán még a könyörgésről is úr dolgára küldi az embereket. A pásztor „a nyomáson tilalmast fogott”, „Csérnél Pálnak adta el a füvét.” Peremesi Miklós a prédikátort, vagy ez őt „igen megszidogatta.” „Instrumenta sacramentalia” itt nincsenek. Helmeczre értek ezután, melynek lelkésze Kaposi István volt. Valami ok miatt elmaradt a visitatio. Innen Bácskára mentek, hol febr. 13-án történt a visitatió. A lelkészi tisztet „Basilius Szerdahelyi” viselte, rectoruk és aedilisök azonban nem volt. „A templomnak vakoltatására [...] szándékoznak a jámborok.” Valami egyébnek a csinálását is „jó kedvvel ígírték.” A lelkész fizetése úgy javíttatott meg a jobbágyoknak is megegyezéssel, hogy minden tíz kereszt búzából egy keresztet kapjon, de négynél több egy helyről mégse jusson; egyéb módosítás is történt. Minthogy Kaponyában „esztendős bíró nincsen”, intézkedtek ilyennek a tétele iránt. A lelkészről jó bizonyítványt adtak. Kistárkány következett ugyanazon nap délutánján, melynek filialisai: Csernyő és Marásza voltak. Az anyaegyházból a bírón kívül senki se jelent meg, miért is csak a következő nap reggelén tarthatták meg a visitatiót. A parókiának „kívül tapasztás híja”. Nagytárkány jött ezután, hol febr. 14-én reggeli 9 órakor a bíró házában tartották meg a visitatiót, minthogy Erdélyi Ambrus lelkész halálán volt s meg is halt másnap. A rector keresztneve Márton volt. A bíró neve Sipos Péter. „Ez adott az ő eklézsiájához Sacramentomoknak kiszolgáltatására kannát, pohárt [...]” A lelkész „karácson [...] napján ajég hátán halászott és sem a materben, sem a filiában conciót nem tött; Orosz János gyermekét meg kellett volna keresztelni, de azt is megkereszte- letlen” hagyta [...] „és a gyermekeket Kistárkányban keresztelték osztán meg.” „A bélyi bíró azzal vádolta, hogy karácsony napján mindenkor Tárkányba kell communicálni, húsvét napján penig Bélyben. Communiót ígért ugyan Bélyben 564 A töredékes feljegyzések Zoványi Jenő összefoglalásában. 147
