Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Valószínűleg már 1777 után subscribált a Sárospataki Kollégiumban, ugyanis nem szerepel az 1777-ig kiadott anyakönyvben. Ez a Szabó Dávid nem azonosítható biztosan Barczafalvi Szabó Dáviddal, aki Bodrogkeresztúron született, majd 1770-ben subscribált Sárospatakon. 1783-ban fejezte be az akadémiai tagozatot. Külföldi akadémiákon tanult, majd 1791-ben Sárospatakon a mennyiségtan és fizika tanárának választották. Tantárgyait magyarul adta elő. 1802-ben a kollégium rektora lett. 1805-ben azonban hivataláról leköszönt és ezentúl magányba vonulva élt Sárospatakon, ahol 1828-ban halt meg. Részt vett a nyelvújítási küzdelmekben, hírhedett szógyártó volt. Túlzó újításai miatt heves támadások érték, nyelvrontással vádolták. Több mint 400 új szava közül a legtöbb ellenkezett a magyar nyelv szerkezetével. Közel 100 szava azonban túlélte a nyelvújítás harcait (pl. ábra, cikk, mondat, naptár, szerep, tudat, zongora stb.). A pozsonyi Magyar Hírmondó egyik szerkesztője volt. O vezette be Sárospatakon az összhangzatos éneklést a főiskola énekkarában. Munkái: 1. Szigvart klastromi története. Németből ford. Pozsony, 1787. Két kötet. (Mindkét kötet végén új szavak tárával. Kazinczy a Szigvartnak sokat csúfolt nyelvét a túlzó purizmus paródiájának sejteti.) 2. Dissertatio inauguralis multiplicibus scientiarum naturalium in omni vita utilitatibus. Pozsony, 1792. (Tanári székfoglaló.) 3. A tudományok magyarúl. Pozsony, 1792. Ez a vers és a következő néhány még valószínűsíthetően Barczafalvi tollából született, azonban az 1780-as években született verseknek már bizonyíthatóan nem ő volt a szerzője. A versről: A vers szerkesztése a halottbúcsúztatóknál rendhagyó, a költői játék megnyilvánulása: a strófák első öt sorában kiemelt szavakból a 6. sorban önálló mondatot alkot a szerző. Irodalom A szerzőről: Czimmermann János. Nyelvújítók és nyelvművelők Barczafalvi Szabó Dávid fellépéséig. Tata, 1899. Engländer és T. 1.; Anyakönyv 297. Váczy János: A nyelvújítás győzelme (Bp., 1909); Harsányi István: Adatok B. Sz. D. életéhez és irodalmi működéséhez (Magyar Nyelv, 1911). BODOR Béla: Egy virtuális poéta a XVIII. századból: Szigvárt Xavér költeményei. = Holmi. 12. 2000. 6. 668-681.; MARGÓCSY István: Szigvárt apológiája. = Irodalomtörténeti közlemények. 102.1998. 5-6. 655-667. stb. A versről eddig még nem jelent meg sem szövegkiadás, sem ismertető. 15. Tóth Mihály LESSVS In morte praematura Samuelis Paksi Szathmári habitus. A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.15. vers. Korábbi kiadása nincs. Az elhunyt: Szatmári Paksi Sámuel Szatmári Paksi Sámuelről 1. az 1. vers jegyzeteiben. A szerző: Tóth Mihály. A Sárospataki Kollégium anyakönyve 1774-es bejegyzései között két Tóth Mihály is szerepel. Az egyik neve mellett a Körös szó szerepel, egyebet nem ír róla, a másik, Tóth B. Mihály aztán az anyakönyv szerint Bátfa lelkipásztora lett. Valószínű, hogy ez utóbbi írta ezt a verset. A versről: hagyományos latin nyelvű halottbúcsúztató vers. 367
