Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
A' Léthe zsíbbasztó tava tégedet A' semmiségnek tág kebelébe bé Tiport, hol a' meg testesült sok Semmi, viszont az időbe semmi Nem tündököl már Napkeleten néked A' Memnon édes annya mikor piross Köntösbe fel kél 's a setét éjj Oszlik az Ég horizonnya közt el Nyugodj Barátom! miként is egykor igy A végezésnek szent szava el törül Még a mosolygó nap se büszkén Tántzol4 az Ég üregén örökké Hant lepte sírod Flóra virágival Ékesyetett5 fel mellyeket édeseim A Gratziaknak rósa színek Újjai Phoebus előtt köröztek. Betovits Samuel Togatus, mpr. 4 Tntzol - értelem szerint javítva 5 Ekesietett - felülírással javítva a kéziratban 322
/
