Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Székely János 183. Nemes Zenovich Adolf ifjú Halálára 1813. Komor tsüggedés között látom Lankadt tetemidet Barátom!! S Törődöm azon hogy ennek- A bús szint jádzó el múlásnak 'E szív hervasztó változásnak Rabja kell lenni mindennek. Úgy van! Lám még most élte fájá Virágzott; s mosolygott rózsája De jaj! azok el múlanak - Kedvesem! a' sir gyász leplei Lesznek hamvaid lak héjéi Rosaid ide hullának. Épp akkor mikor nemis vélted; El mula reménytelen élted El megyek hantodhoz veled Fel veszlek szent hitem karjára Úgy viszlek a sir bús uttyára Hogy aludd ki komor teled. A' nem letel bús országába A Ditsőült lelkek sorába s A' Hit lelkesült őleben - Fel talallak s buzgón tisztellek Sőt örökösen meg ölellek Egy Ditsőült árnyék képebe De a' mig ez el következne Mig Lelkem Lelkedhez evezne Menny hol vár egy nyugodalmas hely Egy Tziprust ültetek hantodra Könnyeket hintek bús sírodra s ott fog keseregni Székely Irta Székely Janos Repetens 323
