Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

119.

Bari István

Halotti versek Mellyekben

SZABÓ ANDRÁSNAK reménysége kívül lett Gyászos halálát, adja elő-a' meg hóltt képében.

Gyászba borúit fényem el enyészett régi reményem Éltem hogy ki derűit tsillaga, gyászba merült. Szinte mikor szépen ragyogott dél színbe középen Hirtelen öszve romol, sir fenekére omol.

Napja mikor fénylett éltemnek, 's szinte reménylett Jót; örömétsiralom gyászba takarja halom.

Sírjatok oh népek nyavalyámonn gyenge tserépek.

Hol vagyon illyen eset, mellybe reményem esett. Rakva vagyok szellyel nyavalyákkal eves kelevénnyel El fogya minden erőm; el hagya minden őrőm.

Hol vagyon a szépség? S. enyészett; 's nintsen egésség.

Szárad aszik tetemem szált be homájba szemem. Isten azért tolled kérek segedelmet; előlied

Lelkemet el ne rekezd, Mennybe magadhoz erezd. Itt eggy Felségbenn őrők Istent Hármat az Egbenn.

Lelkem vig szájjal, 's éneke szóval ural.

Bari István mpr.

1785. Észtbe Szent Mihály Havának 10dik napjan.

228