Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Drága, vezér Tőrvény, látom már el nyel az őrvény, Út mutató Hála Húz, hogy ha lehetne ki húzz Felel a' Tőrvény. Jósef igen sérted szivem, majd meg hasad érted Úgy de mi haszna ha rád a' Tisza sok habot ád. Engemet el téptél, mikor a' viz szélibe léptél. Szó fogadatlan azért, mostoha véged el ért. CONCLÚDÁLL ELBO JÓSEF. Még mikor ez roppant főid mostani székibe toppant, Már az előtt esetem bőlts Ura tutta nekem. 'A szabad indúllat az melly mélységbe be fúllat. 's isteni engedelem jött be fürödni velem. Testem után hajló lelkem volt arra javalló ez véletlen eset horga fel igy keresett. Kínom közt itt hágy. Lelkem fel menni vágy Angyali szent nevezet nyújt ide pontba kezet. Jézusom én nékem, nints más, ha nem ő menedékem. Ez nevezett nevezet engem az Égbe vezet. Szent sebe sok lélek menedéke, tsak ebbe reméllek 'A sok ezer tsepp vér, emberi lelkeket ér. Hát minek is félek vár Jézusom ebbe remellek. Ez szerető kegyelem bánik az Égbe velem. Sár Kamarám itt lész, de ha trombita hangzani lész kész Bár darabokra legyen szórva, de egybe megyen Sirja felett állok, 's ha ki jön szaporán bele szállók, 's el megyek innen elé boldogok útja felé. Ardfli Jósef! InstállLeboJósef. Ard: Jósef szerepel a kéziratban!
