Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

187.

Kádos András

Nagyságos1 Bartók András halálára írt Versek 1814. Die 6a Decembris.

Komor szemmel nézi a' sors a' bús változás setét

Fátyoléval vont Halandók könnyezetlen esetét;

Az egész ég szomorúann bókol azon esetenn,

Viszontagság birodalmát látván a' Természetenn. Hát vallyon olly erőtlen é e' nagy Emberi nemzet,

Hogy hatalmat a' változás karjain nem vehetett? Nem: mert ámbár megszűnik is lenni a' Test, de egykor Újj életet vész magára, 's elenyészik azon kor Rablántz, a' mellybenn az élet hamuhodni kéntelen,

De a' hosszú álom utánn feltámad reménytelen. Nem lész ott idő-halasztás, sőt egyszerre mindenek

Fel serkennek, mellyek addig álomba merűltenek. - Ifjú hát te kit a' virtus keblében melengetett,

De mozdúlhatatlan talpra tsakugyan nem tehetett, Ne félj a' durva halálnak setétes szőnyegétől,

Meg szabadít egy kor Téged a kedvező ég ettől.

Bár el ragadtak is tollúnk a' fatum vas karjai,

De nem bomlottak fel köztűnk a' barátság lántzai. Mi, kik sorsodat szemléljük, könny zápor árja között,

Sírod gyakran fel keressük; sűrűn öszve kötözött Szomorú Tziprus ágakat hintünk a' bolt felibe,

Melly Tested tollúnk el zárván gyász üregbe rejti be. Nem felejtjük kedves barát örökre el nevedet,

Sőt sírod mellett el menvén, így tisztelünk tégedet: Nyugodj barátom e' Testei, melly már meg hidegűlve1 2

Van, meg látod sorsosidat eggykor meg ditsőűlve.

írta Kádos András IV. Hum.

1 Ns - feloldva a rövidítés

2 meg <ditsőülve> hidegűlve - kihúzva a kéziratban

329