Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)
Források
Látván s észrevévén a méltóságos földesuraság, hogy a Pesti Comissiora a mi próbáink jól készülnek, a szüretre küldött nonátornak azt adta instructióba, hogy ha a szüret rosszul mégyen, mind Oratoriumunktul, mind tanítónktul megfoszt. Töltötte-e be szüretkor a város az uraság kívánságát, avagy nem, nem tudom. Elég, hogy ez a két punctum tétetett a Dominalis széken élőnkben: Aut Templum diebus Festivis Singulis nos frequentare obligabimus, aut praedicante [...] carebimus.60 De ez ellen protestált a város, és belőle bátor lárma lett is, mindazonáltal erőszakká nem vált, hanem a fenyegetéssel együtt elenyészett. Meghalván Szkárosi János Die 12daJunij 1728, tehát Téglásy Balog János lett a prédikátor, ellenzetté ugyan behozatását Peltz püspök, de tekintetes Dőry András úr közben vetésére az eklézsiárul elállott. Folytatta hát itt Téglási János 1737-dik esztendeig maga papi tisztit, akkor hivatala esvén Losontzra innen elment. Meg is érdemiette a Losontzi kenyeret, mert nagy talentumokkal bírt, volt néki úri tekintete, inkább méltóságos, mint ékes beszéde, hanem megsózott és fontos. Nézésében olyan tűz látszott, mely a hallgatókban függést szerzett. Társalkodásában nagyobb leereszkedés kellett volna a nyáj között. Hanem bátor ennyi talentumot vett is, az ő kincse is cserépedényben volt, melyre nézve elnőtte szent hivatalának terhe, s ide jővén vissza Liszkára pihenni, 1754-ben elérte örökös nyugodalmát. Ezután tiszteletes Zágonyi József Ujjhelyi 2-dik prédikátor hozattatott bé, és köszönő prédikációját 3ia Martz. 1737 el is mondotta. Ekkor is megszólalt a M. uraság, de az eklézsia élt a maga jussával. Hanem bezzeg az Isten is ez időben, kivált 1739-ben elővette a maga igazságának jussait, és az öldöklő Angyallal fegyvert fogatván, egy esztendő alatt harmadfélszáz embernél közülünk többet megöletett. A Pestis elmúlván, mi nyomorúságos Társaságunkba gazdagabb szerencsét keresni elment Zágonyi József, és Anno 1746 Tiszakeszi prédikátorrá lett. Helyet tanált utána Liszkán 5ta Febr. 1746 Bogátsi József, de szomjúsága miatt itt négy esztendőnél tovább nem lakhatott, azután Szent Társaságunkbul kiment, s a Tisza háton leve kiáltó szó. Feltetszvén az 1750-dik esztendő Böjtelő havának 8-dik napján Kolláti Kozma János szentelte meg a prédikáló Széket. Nehezen vette a M. földesuraság ezt a praesentat is, de az eklézsia csak a maga jussával tartott és, ennek a férj fiúnak szolgálatával élt. Lehetett is őtet lelkipásztornak ismérni, mert hivatalának készületeivel ékeskedett, különbséggel vette az 60 Vagy kötelezzük magunkat, hogy minden ünnepen elmegyünk a templomba [a misére], vagy prédikátorunk nem lesz.
