Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)

Források

cgyügyüségnek és szelídségnek ajándékait. Tudománya inkább a Szent írás értésében határozódott, mint más oskolai dolgokban, nyelvében egy kevéssé megbontatott Z helyett D-t mondván, stílusa nem folyt önként, nem a készüledenség, hanem a temperamentum miatt. Mely tehetségeit kinézvén a Szent Társaság is, nagyra tartotta, hogy assessor, nagyobbra, hogy nótárius, legnagyobbra, hogy esperest is légyen, melynek viselésében Anni 1774. a halandóság törvényének is eleget tett 9[novem]ber 24. napján.

Ennek a nagyérdemű atyafinak halála után ejtette énreám a sorsot az Isteni bölcs gondviselés, Palotzy Györgyre, ki vagyok életemnek 49-dik, hivatalomnak folytatásának 26-dik esztendejében. Legméltadanabb szolgájára, ki is ide hozattattam ultima X[decem]bris 1774. De nem minden baj nélkül, mert Kolláti Kozma János halálakor a méltóságos földesuraság jelen lévén, nem csak azt ellenzetté, hogy prédikátor jöjjön be, hanem Cseppely Jánost is, akkori Toltsvai prédikátort attul megtiltotta, hogy koporsóbétételre prédikálni merjen. Úgyhogy noha már felgyülekeztünk volt a tisztességre, de nem tudván, ha ez a tilalom valami nem várt erőszakot nem von-é maga után, elhalasztottuk a koporsóba való tételt másnapra. Mindenfelé küldöztünk a tanácsért, de egybül sem bátorodhattunk meg. Akkor azért engemet, aki már akkor Jánosi prédikátorságra Rimaszombat mellé kétszer adtam kezet tekintetes Szathmáry Király Pál és Fay Péter uraknak, mint Jánosi Deputatusoknak, ez az eklézsia megszólított, és valamint azelőtt, úgy most is szívesen hívott, hogy magamat ilyen veszedelmes környülállások között ajánljam nékiek. Gondolkodtam azért azon éjjel, és nem tudván megemészteni magamban némely okokat, melyek ebben a zenebonában általam könnyen feltaláltattak, reggel magamat ide köteleztem. Csak az volt már hátra, hogy a méltóságos uraságnak a dolog tudtára légyen, elmentem azért hét consistorialis emberekkel, Ordody Dersoffy Prinyi Imre canonok udvarlására, és a praesentát megtettem mesterséges nyelven, melyre báró Prinyi őnagysága így felelt vissza: Domine Clarissime! Nos, non ideo ut Vestram dominationem hic in cathedra stabiliamus, sed ut vindemiam Nostram urgeamus huc venimus. Melyre én mondék: Sufficit mihi Reverendissime Domine quod meae obligationi relate ad Mandata altissima Regia Anno 1754 emanata in praesentia Dominorum Terrestrum satisfecerim, quam obligationem, si vel uni ex Provisoribus Capitularibus praestitissem, fecissem hoc, quod illustrissimae Vestrae Dignitates, ad mentem Benigni Mandati Regii reflectentes, contravertere non potuissent. Erre mondá a báró: Sed audiat! hic actualis Minister nemo est, quomodo ergo Vestra Dominatio Actualitatem occupare potuit. En akkor így feleltem: Meus Actualis est meus Venerandus Superintendens et Tractus, qui cum vivant actualis Minister vivit in hac Ecclesia, et mihi qua mei