Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)
Források
Superintendentis Sufraganeo vacuam in hac Ecclesia Catedram occupare licuit tanto a [...], quod in jura nostra Parochialia inviolare nemini sua Sacratissima Majestas permiserit, sed sibi hoc unice reservaverit.61 Erre semmit sem szólott, sőt ezután még küldött, hogy a megholtat tégyük koporsóba, amint meg is cselekedtünk. Ezután el is temettetett Kolláti Kozma János, prédikált felette tiszteletes nótárius Várady Mihály uram hathatós munkát, ama textusbul: Avagy nem tudjátok-é, hogy akik tusakodnak etc.62 Másikat akkori prédikátor, Tuti Gábor ex Textu: Meghala Moses az Úrnak szolgája etc.63 Ezek így megesvén, hazamentem a koporsótételrűl, s az időm eljővén, annak az esztendőnek utolsó napján be is hozattattottam. Azonban újesztendő után harmadnapra itt volt a contradictio a N. Cáptalanbul ilyen stílussal a többek között: Siquidem Ministrum vestrum absque nostri consensus introduxistis, hunc nostri contemptum quoquo tandem modo vindicare non intermittemus.64 Közöltetvén velem ez a punctum, tanácskoztam felőle. T. Dékán Fiscalis úr abban az értelemben volt, hogy reá választ adjunk, melyben ártatlanságunkat megmutassuk, de én csak abban határoztam meg magamat, hogy mivel a levelezés levelet hozna maga után, szüretkor személyem szerint feleljek, melyet meg is cselekedtem. Mert midőn főtisztelendő praepost Feja úr őnagysága és Báró Prinyj eljöttek szüretre, udvarlásokra menvén, így szólott Báró Prinyi őnagysága: Kicsoda engedelmébűl jött kigyelmed ide prédikátornak? Jöttem felséges Mária Theresia engedelmébűl és a Nagyságtok hírével, mert szabadságot a Fejedelem ad nékünk arra, és az Ország törvénye, hogy Liszkán eklézsiánk legyen. Hogy pedig én legyek vagy más, 61 Nagytiszteletű uram! Mi nem azért jövünk ide, hogy uraságodat itt a szószékben megerősítsük, hanem hogy a szüretünket sürgessük. Elég nekem, főtisztelendő uram, hogy az 1754-ben kiadott felséges királyi rendelkezések szerinti kötelességemnek a földesúr jelenlétében eleget tettem, mely kötelességet, ha egy káptalani igazgató előtt megtettem, teljesítettem, amit méltóságtok, a kegyelmes királyi rendelet értelmében nem vonhat kétségbe. Akkor halljad! Itt tényleges lelkész nincs, mimódon foglalhatta el uraságod a hivatalt? Számomra a tisztelendő püspököm és egyházmegyém a tényleges hivatal, akik élénk, s tényleges lelkész élt ebben az egyházközségben, s nekem a püspököm helyettesként megengedte a megüresedett szószék elfoglalását, azzal, hogy őfelsége senkinek nem engedte meg, hogy beavatkozzon a mi parókiákis jogainkba, hanem fenntartotta egyedül magának. 62 Bizonytala, talán I. Korintus 9,25. 63 V. Mózes, 34,5. 64 Mivel a ti lelkészeteket a mi beleegyezésünk nélkül helyeztétek be, ezt a mi megvetésünket semmiképpen nem mulasztjuk el megtorolni.
