Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
RÉSZLETEK A SZUPPUKÁCIÓS NAPLÓBÓL:81 FELSŐKELECSÉNY: A jól végzett munka érzésével indultunk Szuhogyról. Utunk hegyek között, vadregényes tájakon keresztül vezetett. A 9 km-es út ellenére minden fáradtság nélkül, gyönyörködve álltunk meg a kicsiny falu égbeszökkenő gyönyörű templomtornyának megpillantásakor. Jókedvűen értük el a parókiát, ahol azonban kellemetlen hír várt, nevezetesen azt, hogy semmiféle értesítést nem kaptak arra nézve, hogy mikor érkezünk. Ebből következik, hogy nincsen számunkra hely készítve, így a már-már esedékessé váló ebéd is nagyon kétséges. A helybeli nagytiszteletű úrral karöltve elindultak vezetőink helyet keríteni. Ez idő alatt leheveredtünk a templomkertbe, és alvással próbáltuk elűzni az unalom keserű perceit. Nem sokáig szunyókálhattunk, mert a horkolással teljes csendbe belevisított egy vékony cérnahang /Kanyó Gyula/ „Ott viszi a kutya a Földművesszövetkezet kolbászát!” Uccu neki, vesd el magad, Czigányi barátunk utána rugaszkodik a kutyának, és árkon-bokron keresztülcsörtetve egy kóróval a kezében űzi a halálrarémült kutyát. Végül százméteres hajsza után diadalmasan emeli ki a szenvedő alany szájából a jó fél méter hosszú kolbászt. Látván a hőstettet, a csoport feltápászkodik a zöld gyepről, hogy visszavigyék a kártszenvedett tulajdonosnak. Mire ő: „Láttam, kedves barátaim, milyen erőfeszítéssel sikerült megkeríteni a kolbászt. Maguknak adom, fogyasszák el egészséggel.” Czigányinak sem kellett több, kiugrott az üzletből, bicskájával levágta a megsérült részt, szakszerűen lefejtette róla a héjat, és már vágta is szét annyi részre ahány an ott voltunk. Kenyér is került valahonnan, és a csoport tagjai megnyugtathatták éhségtől kínosan korgó gyomrukat. - Nemsokára visszajöttek a szálláscsinálók jelentve, hogy mindenkinek találtatott hely, és így mindenki „haza” térhetett, hogy most már végérvényesen lecsillapítsák gyomruknak vészes morajlását. FELSŐNYÁRÁD: Délután a helyi csapattól futball-labdát és cipőket kaptunk, majd mindenki teljes erejéből futni kezdett a pálya felé, hogy egy hét után végre játszhassunk. Volt is játék a szél ellenére is! A fekete-leves akkor jött, amikor a parókiára visszatértünk. Z. Elek Béla nagytiszteletű úr kemény szavakkal dorgált meg azért, hogy korckára mertük tenni hangunk épségét. Nagyobb baj hála Istennek nem történt, az előadás minden hiba nélkül zajlott le. (Műsor előtt azonban kanállal nyaltuk a mézet.) Másnap négy csoport az anyagyülekezetben, egy pedig Jákfalván kollektált. Délelőtt a gyülekezettel együtt mindnyájan úrvacsoráztunk. A délutáni istentisztelet keretében tartottunk egy kis „Reformációi emlékünnepélyt.” A prédikátor Ágoston István volt. A műsor jól sikerült. Ezzel a mi vádorlásunk a végéhez érkezett. Isten segedelmével szupplikánciókat befejeztük. Összegyűlt adomány: 3.552,30 Ft + 1 Zi kg mák, 'A kg szalonna. Kiadások Vonatköltség Szuhakállóról Sárospatakra 110 Ft. Vonatköltség Rudabányáról Disznóshorvátra 8,40 Ft. Czegle Imre nagytiszteletű úr útiköltsége 10,00 Ft. Ivpapir, biankócsekk 2 Ft A volt házigazdáknak köszönő levél 20,00 Ft. Rajzlap, rajzszög (plakátnak és rajzoknak) 3,00 Ft. 1 pohár pálinka 39,7 lázas beteg diáknak a vonaton 2.50 Ft. Összesen: 155,90 Ft. 81 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,371. 85
